Huszonöt év

Miskolc, Kazincbarcika, Ózd - Kezemben néhány megsárgult papírlap: a 25 éves, miskolci Zöld Akció Egyesület alapításának dokumentumai. 12 alapító tag, de nem a piszkos tizenkettő. Viszont az ökológusok, biológusok, tanárok, mérnökök kis csapata, az akkor piszkos tizenkettőnek nevezett városaink környezeti problémáinak feltárását is célul tűzte ki. A Zöld Akció Egyesület vezetőjének írása.

Az akkori feketelistán szerepelt Kazincbarcika, Miskolc és Ózd is, sőt 1991 áprilisában, a Föld napja alkalmából az érintett 12 város önkormányzati képviselői segélykiáltást fogalmaztak meg az Országgyűlés felé. Anyagi segítséget kértek a romló környezeti állapotok megoldására.

A nagy szennyező üzemek jelentős része mára rozsdatemető, szemeink előtt pusztulnak el.

A megoldások azóta is csak részben születtek meg. Sok esetben a természet végezte el a piszkos munkát. Így történt ez az alapítás utáni időkben nagy port kavart, Sajó-völgyi iparvidék nehézfémszennyezésének feltárása kapcsán is. A folyó szép lassan elhordta az üledékében lévő szennyező anyagokat a vidékről.

A talaj mélye még mesélni tudna, de legalább a barcikai vegyipar is kivonja a technológiából a mérgező higanyt. S hogy élhetőbb lett-e a Sajó-völgy egyre nagyobb gépjárműforgalmával, a télen olykor elviselhetetlen levegőminőségével, az újból beindult külszíni szénbányák nyitásával; nem vagyok benne biztos.

Vagy itt van egy másik nagy programunk a hőskorból, a megye illegális hulladéklerakóinak feltárása. Többéves munkával hulladékhalmok ezreit sikerült beazonosítanunk. Sok ilyen helyet ma már növénytakaró borít, s megindult a rendteremtés. Hatalmas költségekkel rekultiválták a tájsebeket, a hulladékot központi lerakókba szállították.

De kevesebb lett-e a szemét? Nem, sőt egyre többet termelünk belőle, a fogyasztást fokozzuk, mindenki dúskálni akar a javakban. S egyre nagyobb pénzeket költünk arra, hogy hulladékainkat elszállítsuk, feldolgozzuk vagy épp elégessük egy erőműben, vagy akár egy cementgyár kemencéiben.

A nagy szennyező üzemek jelentős része mára rozsdatemető, szemeink előtt pusztulnak el s ezzel egy időben feláldozzuk termőtalajainkat, beépítetlen területeinket, hogy új gyárakat, ipari parkokat létesítsünk. Hát normális? – mondhatná erre is teljes joggal Besenyő Pista bácsi.

Számtalan program keretében próbáltuk mi is eljuttatni üzeneteinket az utca emberéhez, a földet művelő gazdához, az iskolapadban ülő diákhoz, az elhivatott pedagógushoz.

Nulla Hulladék, Minden nap Föld Napja, Ökológiai gazdálkodás, Ne Vásárolj Semmit Nap, Légy a Természet barátja! – hangoztak el az újabb és újabb felhívások. De hogy termékeny lelkekbe hulltak-e a szavak, munkaórák, ötletelések, izzasztó terepi napok, azt nem tudom.

Mert ilyen a mi munkánk, a hivatásunk: nincs azonnali eredmény. Eltelt negyedszázad, felnőtt egy új generáció. Ők mit gondolnak ezekről a kérdésekről? Mit mondanak a gyermekeiknek? Pattanjunk bringára, vagy szálljunk be az autóba? Menjünk kirándulni, vagy inkább vásárolni?

Nézd, milyen szépek az erdő vagy a reklámújság színei? Szóljunk a szomszédnak és tegyük rendbe az utcát, vagy hagyjunk itt mindent pusztulni és irány a nyugati világ?

A fiaimra nézek s néha összeszorul a gyomrom. Milyen jövő vár rátok? Lesz valóság abból, amiről álmodtok? Nem tudom, de álmodjatok szépeket, gyerekek és tegyetek meg mindent az álmaitokért!

- Szerzőnk a Zöld Akció Egyesület vezetője -