Váratlan randi a dédunokával - könyvbemutató Miskolcon

Miskolc - Második kötetét mutatta be Szőke Lídia, aki régi vágású írónőnek tartja magát.

Erika írógépen pötyögte be (vajon emlékeznek-e még rá a fiatalok, hogy milyen volt?) első történeteit Szőke Lídia. Kicsi volt, de nagyon lelkes, mindig azt mondta az érdeklődőknek, hogy ő most épp könyvet ír. Nagyobb iskoláskorra aztán elmaradt az írás: nem volt rá idő.

– Úgy 4–5 éve kezdtem újra – meséli Lídia, akinek immár a második kötete is napvilágot látott, a napokban mutatták be Miskolcon a Rákóczi Ferenc könyvtárban. Ő maga ugyan elköltözött Miskolcról – a fővárosban él –, de miskolcinak vallja magát: 18 éves koráig itt élt, a Herman gimnázium diákja volt.

Hétköznapi hit

No de hogyan lett író?

– Egy barátnőm az egyik lap főszerkesztőjeként kérdezte, nincs-e kedvem neki valami szépet írni. Emlékezett rá, hogy gyerekként írogattam. Gondoltam, miért ne, novellákat, cikkeket írtam, szerették az olvasók. Többen kérdezték, miért nem írok könyvet. Megpróbáltam, én magam lepődtem meg a legjobban, hogy milyen könnyen ment – meséli lapunknak.

Az első könyv Hétköznapi hit címmel 2014-ben jelent meg. A stílusa? Lídia így fogalmaz: régi vágású vagyok, mesélek. A történetek bárkivel előfordulhatnának, átlagemberek mindennapjairól szólnak.

– Sokszor kérdezik, hogy önéletrajzi ihletésűek-e ezek a történetek, és én azt válaszolom, hogy van benne valami, de nem feltétlenül – mondja. – Sok minden valós bennük, de kihasználom az írói szabadságomat.

Míg az első könyv rövid történetek fűzére, a második teljesen más, egy családregény A mustár magjai címmel.

Tabukra világít rá

– Arra gondoltam, második kötetként össze kellene rakni egy novelláskötetet. Ahogy keresgéltem a már megírottak között, arra jutottam, hogy az egyiket kiegészítem kicsit. Regény lett belőle – beszél a könyv keletkezéséről. A 20. században játszódó történet olyan tabukra világít rá, mint a rendszerellenesség, a vallásosság, a tiltott szerelmek.

A kötet iránt nagy az érdeklődés, sokfelé hívják író-olvasó találkozókra, ő pedig szívesen megy mindenfelé. Mint például szülővárosába, ahol egy különleges élményben volt része.

– Ehhez tudni kell, hogy indítottam egy sorozatot a weblapomon: minden hónapban egy-egy, számomra fontos írónőnek állítok emléket. A január Kosáryné Réz Loláé, aki a két világháború között igen kedvelt volt – kezdi a történetet. Mesélt erről a találkozón, amelynek végén odament hozzá az egyik hölgy a hallgatóságból. „Kosáryné Réz Lola dédunokája vagyok”, mondta. Lídia könnyekig hatódott.

Az írónő egyébként hobbiból ír, megjegyzi, manapság képtelenség lenne ebből megélni. „Civilben” egy multicégnél külkeresként dolgozik.

- ÉM-HM -