Új értéktrend

Pár percünk van, hogy az autóval elérjük a sárga buszt, s még ki kell váltani a gyógyszeremet. A fiam behajt a rendelőintézet és a gyógyszertár közös parkolójába, emitt nincs üres hely, a patikához közelebbi részhez pedig nem tudunk beállni, mert két bója állja az utunkat. A fiam mond egy cifrát, becsapja az ajtót, s kezében a recepttel határozott léptekkel elindul. Szalóczi Katalin jegyzete.

Az ajtócsapódásra odafordulnak a parkoló cigiző, beszélgető, slampos őrei. Egyikük a receptre nézve megkérdi: le akar-e parkolni, mert akkor elveszi az akadályt. A fiam legyint, nincs erre a játékra ideje.

A patikából kilép egy aggastyán. Csont és bőr, markában egy gyógyszerekkel teli patikai nejlonzacskót szorongat. Amint a kocsink mellett álló őrhöz ér, felmutatja neki a zacskót. „Itt a bizonyíték: tényleg a patikába mentem! Tudja, létezik olyan is, hogy bizalom…” Az őr nem kér elnézést, inkább visszavág: „Miért nem mutatta fel a recepteket, amikor a kocsiban ült. Volt már olyan is, aki tényleg a patikába ment, csak előbb még az orvoshoz, receptet íratni, a helyet meg végig itt foglalta”. Az öreg megadóan biccent, s tovább vonszolja magát a távolban parkoló autója felé.

Miközben beszélt, felismertem benne a nyugalmazott egyetemi professzort, aki vezető korában is előre köszönt a takarítónőknek, és mindenkit maga elé engedett az ajtóban.

- Szalóczi Katalin -