2016.01.03. 10:14

Mi az, ami lelkesíthet manapság egy fiatal, ambiciózus kutatómérnököt?

Miskolc, Ózd - Kulcsár Tibor volt az egyik fiatal kutató, aki az idei Kamara Napján átvehette a Szentpáli Alapítvány ösztöndíját.

Miskolc. Jellemző, hogy mikor megkerestük Kulcsár Tibort, akkor is épp egy kutatási munkába volt eltemetkezve, s csak nagy kérlelésre tudott időt szakítani a beszélgetésre.

– Ózdon születtem, ott jártam iskolába is. Az korán kiderült, hogy vonzódom a természettudományokhoz, különösen a kémiához, többször is indultam általános iskolában kémia tanulmányi versenyeken, mindannyiszor eredményesen szerepeltem. Középiskolai tanulmányaimat a közgazdasági szakközépiskolába folytattam, de a továbbtanulásnál úgy döntöttem, hogy kémiából érettségizem.

Ezen meglepődtek ugyan, de készségesen állt hozzá az intézmény. A Miskolci Egyetem három karára is jelentkeztem, de az anyagménöki képzést jelöltem be elsőnek, megelőzve a bánya-, illetve a villamosmérnökit.

Közösen

Arról érdeklődöm, tudta-e, hogy mit takar, mit nyújt e kar.

– A nyílt napokon épp az ragadott meg, hogy az egykori kohómérnöki világ mennyire sokrétű terület is valójában. Akkor még nem tudtam, hogy „mi leszek, ha nagy leszek”, de az első évek után kiderült, hogy a fémek irányába szakosodom. Így lettem metallurgus.

A Miskolci Egyetemen selmeci hagyományokra épülő diákélete nagy hatással volt rám. Az intézmény neves professzorai is részesei voltak a hagyományoknak. Ennek eredményeként olyan diák-oktató kapcsolat alakulhat ki, hogy a hallgatók együtt kutathatnak, dolgozhatnak a professzoraikkal. Ez szinte egyedülálló.

Nincs megállás

Tibor elmeséli, a közös munkát már másodéven, 2009-ben kezdte el dr. Kékesi Tamás professzorral, ami a mai napig is tart.

– Az első TDK-dolgozatom jelentette a kezdetet, ahonnan már nem volt megállás.

Arra kérem, próbálja meg nagyon egyszerűen elmondani a kutatási terület lényegét.

– Nem kizárólag azokkal a kohászati folyamatokkal foglalkozunk, mint amelyek a köztudatban léteznek. Nagyon szerteágazó a tudományterület, jelenleg egyre nagyobb a jelentősége különböző fémtartalmú hulladékok feldolgozásának, hasznosíthatóságának, a környezeti terhelések csökkentésének. Mivel a primer nyersanyag részaránya csökken, így ez tovább növeli a terület jelentőségét.

Tibor kérdésemre megerősíti, egyes háztartási hulladékokból is lehet kinyerni értékes fémeket. Ilyenek az elektronikai hulladékok, amelyek nagy mennyiségben tartalmaznak aranyat, ezüstöt, palládiumot, platinát, rezet, ónt és sorolhatnánk.

„Nincs olyan hét…”

Tibor az anyagmérnöki alapképzés után kohómérnöki mesterképzésen folytatta tanulmányait, most pedig doktoranduszhallgató. A Metallurgiai Intézetben – tudományos segédmunkatársi státuszban – egyrészt folyamatosan dolgoznak professzoraival különböző kutatási projekteken, másrészt, mint fogalmaz, nincs olyan hét, hogy ne lenne egy megoldásra váró ipari probléma, megkeresés, amit teljesítenek.

– A kutatási munka újabb és újabb eredményeket szül, ami sikerélménnyel jár, ami lelkesíti az embert. Ez pedig újabb célok elérésére sarkall, hogy megismétlődjék a jó érzés.

Tibor több országban is járt a kutatások révén, még Mexikóba is eljutott a professzorával egy világkonferenciára. Ám Ózdot sem hanyagolja, a hétvégéket általában a szülői házban tölti. Amikor teheti, a szabadban van, szeret kertészkedni, az erdőkben barangolni horgászni, vadászatra járni.

Szalóczi Katalin