„Kilenc vizsgánk van ebben a félévben, de négyet már letudtunk”

Miskolc - Vidám gépészmérnök-hallgatókkal találkozunk a Miskolci Egyetem egyik földszinti folyosóján. A jegyzeteket ugyan ők is a kezükben szorongatják, de nem látszik rajtuk a feszültség, a vizsga­drukk.

A téli szünet után hétfőtől újra bizonyíthatnak a fiatalok, mit sikerült elsajátítaniuk az első félév során. A harmad­éves Hudák Pétert faggatjuk az idei vizsgákról. Megtudjuk, most épp a szerszám- és készüléktervezés elnevezésű tárgyból kell számot adniuk.

– Ez nehéz tárgynak számít, de remélem, hogy sikerül – bizakodik.– Ebben a félévben öt vizsgánk van, minimum három napot kell szánni mindegyikre. Ha az ember jól beosztja az idejét, akkor nincs baj. Bár az ünnepek alatt elég nehéz tanulni, nekem nem is sikerült, viszont pihenni tudtam – teszi hozzá nevetve. Aztán azt kérdezzük tőle, miért döntött az egyetem mellett.

– Megéri diplomát szerezni – jelenti ki. – A fiatal, jól képzett mérnököket szívesen alkalmazzák a cégek. Én úgy tervezem, hogy Magyarországon maradok, de tudok németül és angolul is, úgyhogy a külföldi munkalehetőséget sem zárom ki – jegyzi meg Péter.

Hosszú és sok

Ellátogatunk a jogi karra. Itt is sokan várakoznak a folyosókon, a fiatalok lázasan lapozgatják jegyzeteiket, ez talán még segíthet az utolsó percekben. A negyedéves jogászhallgatókkal találkozunk, akik polgári eljárásjogból vizsgáznak hamarosan. Azt mondják, nem lesz könnyű, de főleg azért, mert hosszú és sok az anyag. Hozzáteszik: viszont az a jó benne, hogy inkább gyakorlati tudást igényel, a polgári perek menetéről szól.

Oláh Orsolya elárulja, csak két napja maradt a felkészülésre. Most nyugodtabb lenne, ha négy napot tanult volna, de szerinte így is meglesz. Csoporttársa megjegyzi, a két nap arra elég, hogy a kettes meglegyen, de Orsolya szerint ez nem így van, ő jobbra számít. Aztán kiderül, miért maradt olyan kevés ideje a felkészülésre. Ebben a vizsgaidőszakban 9 vizsgájuk van, és ebből még 5 vár rájuk.

Több gyakorlat

Az emeleti folyosón egy ötödéves jogászhallgatóval találkozunk. Ő nyáron végez, úgyhogy már azt is meg merjük tőle kérdezni, mi a véleménye a magyar felsőoktatásról. Erről határozott álláspontja van, csak kéri, ne írjuk meg a nevét, mivel „kényes” témáról van szó.

– A magyar felsőoktatásnak az a legnagyobb hibája, hogy nagyon kevés gyakorlati képzést kapunk. A jogi karnak például van mintatárgyalója, de a négy és fél év alatt mindössze egyetlen egyszer használtuk, amikor egy ügyet tárgyaltunk. Így aztán nem csoda, hogy amikor kikerülünk a munkahelyünkre, fogalmunk sincs, hogy mit is kellene csinálni. Én például egy adásvételi szerződést sem tudnék megírni. De hallom idősebb hallgatóktól, hogy amikor egy céghez vagy egy ügyvédi irodához kerültek, és mondták nekik, hogy mit csináljanak meg, azt sem tudták, hogy miről beszélnek a kollégái. Véleményem szerint túl sok az elmélet, amit olykor felesleges megtanulni, hisz a jogszabályok folyamatosan változnak. Inkább azt kellene elsajátítanunk, hogy azokat hogyan alkalmazhatjuk a gyakorlatban. A valós életre kellene felkészíteni bennünket – sorolja a problémákat a hallgató. Majd elárulja: ha meglesz a diplomája, Budapesten szeretne dolgozni, valamelyik multi cég jogásza lenne legszívesebben.

Eredményre várva

A főépület földszintjén nagy, piros fotelekben pihennek az elsőéves diákok. Megvolt az írásbeli, most annak az eredményére várnak. Ha sikerült, mehetnek szóbelizni, ha nem, akkor ismétlés. Ők a logisztikai mérnök szakot választották, ez az első vizsgaidőszakuk.

Azt mondják viccesen, izgalmas-izgalmas, de lehetne kevésbé izgalmas is. Öt vizsgájuk van, ebből kettőn vannak túl eddig. A mostani tárgy neve anyagtudomány és anyagvizsgálat.

– Nehéz – mondják a fiatalok –, kémia és fizika kell hozzá. Bemagolni nem lehet, ezt érteni kell. A tanárok is megkövetelik, hogy értsük is azt, amit megtanultunk.

Aztán arról kérdezzük a fiatalokat, szerintük érdemes-e ma diplomát szerezni, hiszen nagy hiány van középfokú végzettségű szakmunkásokból, szakemberekből is.

– Az igaz, hogy rengeteg fiatal szerez diplomát évente, de a mérnökökre szükség van – érvel Tóth Barbara. – De az is igaz, hogy kevés a jó szakmunkás, és hogy ezzel párhuzamosan sok diplomás nem talál munkát. Azonban ha valaki felsőfokú végzettséggel el tud helyezkedni, akkor több lehetőség vár rá, mint azokra, akik nem jártak egyetemre.

- Hegyi Erika -