Interjú: Kovács Kata

Miskolc - Béres Szabi (Szinva Rádió) beszélgető partnere, a Borsodi Állatvédőrség vezetője Kovács Kata volt, aki mesélt tavalyi évükről és a napokban bevezetett "tartós láncon tartást" szabályzó rendeletről is az olvasóknak.

Szabi: Összefoglalva milyen volt 2015, a Borsodi Állatvédőrség számára? Milyen nehézségekkel kellett megbirkózni a tavalyi évben és melyek voltak a pozitív történések?

Kovács Kata: 2015-ben szinte hétről hétre egyre több bejelentés érkezett. Ez egyrészt abból adódott, hogy az emberek kezdenek odafigyelni a környezetükben élő állatokra, akár gazdás, akár kóbor és segítségre szoruló, másrészt abból, hogy egyre többen ismerik a lehetőségeket, tudják, kiknek lehet szólni, amennyiben állatkínzást tapasztalnak. Vagy, ha nem keresik a kontaktokat, egymás után hívják a telefonszámokat.

A legnagyobb nehézséget még mindig az elhelyezés okozza. Mivel néha naponta több olyan eset is van, amikor el kellene hozni a sérült, megkínzott állatot, az a nagyon kevés ideiglenes befogadó, akik a segítségünkre vannak, teljesen tele lettek év végére. Több gazdikereső kutyánk van, akiknek minél hamarabb végleges otthont keresünk, hogy a befogadóknál legyen megint üres hely, folytatni tudjuk a mentéseket.

A pozitívumok közül kiemelném azt, hogy az emberekben megmozdult valami, ott segítenek nekünk, ahol tudnak. A posztok megosztásában, a fuvar- és orvosi költségek összegyűjtésében, a szervezésekben egyaránt.

Szabi: Januártól tilos tartós láncon tartani az ebeket, mi erről a véleményed?

Kovács Kata: Alapból jó lenne a kormányrendelet-módosítás, de sajnos még mindig hiányos. A jelenleg hatályos rendelet csak azt szabályozza, hogy tilos ebet tartósan láncra kötni, viszont az, hogy mit jelent a „tartósan”, sehol nincs meghatározva. Nekünk, állatvédőknek már a napi 3-4 órás láncra kötés is soknak tűnik, míg egy olyan gazdának, akinek eddig ez volt a természetes tartási mód, már az is elegendőnek tűnhet, ha naponta pár percre elengedi a kutyáját.

Ettől függetlenül viszont néha nem lehet elkerülni, „szükséges rossz” a láncon való tartást. Főleg kisebb településeken, régi ingatlanokon sok esetben gyenge, rossz a kerítés és az idősebb generációnak, vagy a szegényebb régiónak nem biztos, hogy van lehetősége új, erős, szökésbiztos kerítést felhúzni. Vagy ha több kutya van egy udvaron, akik esetleg nem jönnek ki egymással, a lánc a testi épségüket is biztosíthatja, amennyiben helyesen vannak megkötve.

A lényeg tehát nem azon van, hogy láncra van-e kötve egy kutya, hanem azon, hogy megfelelő legyen a hosszúsága, kényelmes nyakörv legyen a nyakán, ne közvetlenül a lánc legyen rátekerve, hiszen az komoly sérüléseket okozhat, a gazdája gondosan etesse, itassa, a kutyaház megfelelő minőségű, hideg időben szalmával kibélelt legyen, illetve a kutya rendszeresen le legyen mozgatva, ne szűküljön be az élettere.

Szabi: Ha jól tudom tavaly te is magadhoz vettél hányatott sorsú állatokat, mit lehet róluk tudni?

Kovács Kata: 2015-ben rengeteg állatka megfordult a lakásomban, van, aki ideiglenesen, de olyanok is vannak, akik otthonra találtak nálam. Általában kölyökkutyákat és cicákat fogadtam, akik pár nap, néhány hét elteltével gazdisodtak az ország több pontján. Egy, a megtalálásakor 6 hónapos kutyus viszont úgy döntött, ő itt marad, most már egy évesen a falkám boldog tagja. Őt Miskolcon a Búza-téren tették ki, vélhetően bántalmazták, félt, rettegett mindentől és mindenkitől. Most már határozott, energikus, barátságos, örömmel fogadja az új mentetteket, akiket haza szoktam vinni. Szeptemberben egy vak, elhalt lábú hathetes cicát is hazavittem, akinek a jobb mellső lábát amputálni kellett. Azóta ő is virgonc, 3 lábon is teljes életet él, talán az egyik leghuncutabb az összes cica közül. A látását valamilyen szinten visszanyerte, foltokat, fényeket, mozgást érzékel és tökéletesen közlekedik így az általa megismert lakásban. A múlt évben került ide az Avasról egy kidobott kandúr cica is, aki hihetetlenül ragaszkodó lett a kezdeti tartózkodás után, illetve egy féléves, szintén 3 lábú kutyus, akinek ugyanúgy hathetesen kellett amputálni a jobb mellső lábát, mert egy borsodi gyár területén egy tolató vagon alá szorult. Ő is megtanult egy mellső lábbal járni, élni, semmivel nem kevesebb, mint bármelyik másik állat. Az örökbeadott védenceimről rendszeresen kapok visszajelzéseket a boldog gazdiktól, ami nagyon jó esik, örömmel tölt el, hogy hozzásegíthetem őket ahhoz, hogy kapjanak egy esélyt egy új, gondtalan életre.

Szabi: Hol lehet benneteket elérni, hozzátok csatlakozni és ki lehet ideiglenes befogadó?

Kovács Kata: Ideiglenes befogadó bárki lehet, aki a megfelelő körülményeket tudja biztosítani az általa fogadott állatnak, legyen szó akár családi házról, akár bérházról. Ha valaki úgy jelentkezik, hogy ő csak kistestű kutyust, vagy csak cicát tud fogadni, esetleg lehet bármekkora, de a saját kutyája mellé például csak szuka mehet, ezt természetesen figyelembe vesszük és akkor keressük őt, amikor ilyen állatnak van szüksége az azonnali elhelyezésre. Természetesen az orvosi ellátást mi biztosítjuk, illetve folyamatosan keressük a végleges gazdit. Bármilyen probléma esetén pedig igyekszünk minél hamarabb új befogadót keresni a kutyusnak, cicának.

Több elérhetőségünk van, a Facebook-on a Borsodi Állatvédőrség oldalon is tudjuk fogadni a bejelentéseket, illetve a nekem küldött üzeneteket is azonnal olvasom és kezdem szervezni az intézkedést.

Többen kérték már a telefonszámainkat. Sajnos nem sok értelme lenne azokat kiadni, hiszen önkéntes állatvédők vagyunk, ugyanúgy van nekünk is civil munkánk, mint bárki másnak, munka közben pedig telefonon nem tudjuk fogadni a bejelentéseket. Segíteni bárki tud nekünk, az ideiglenes befogadáson kívül például a fuvarral, akár Miskolcon belül, akár települések között. Ilyen hideg, sáros időkben nagyon nagy hasznát vesszük az adományként kapott plédeknek, törölközőknek, de a száraztáp, vagy a konzerv is nagyon nagy segítség a mentetteink részére.

Szabi: Köszönöm a beszélgetést Kata, kívánok nektek sok erőt és kitartást!