Három nap, három doboz, kilenc asszony: sok-sok süti Miskolcon

Miskolc - Tartós sütik „gyártására” határozta el magát egy miskolci közösség. Ajándékukat a szegényeknek szánják.

Már az első „Enni adok, enni kapok” ételdoboz kihelyezésekor elhatároztuk a párommal, hogy mi is viszünk tartós élelmiszereket a rászorulóknak, s ezt be is váltottuk – mondja Kovács Gáborné Ilona. – Nagyon jónak tartjuk az Észak-Magyarország kezdeményezésére, a Vöröskereszt által Miskolcon is elindított akciót, örömmel tölt el, hogy már három helyen is lehetőség van az adakozásnak erre a formájára.

Kisütötte, előadta

Advent közeledtén az is ott motoszkált a fejemben, mivel lehetne egy kissé ünnepibbé tenni ezt a lehetőséget. Kigondoltam, hogy tartós sütiket kellene sütni, s úgy becsomagolni, mint ahogyan a boltokban árulják: kis tálcákon elrendezve, folpackkal gondosan lezárva. Azt azonban be kellett látnom, hogy én ehhez kevés vagyok, elkezdtem hát szervezkedni – avat be Ilona.

Először a családban próbálkozott – sikerrel. Igent mondott a lánya és a két sógornője is, pedig ketten közülük dolgozó, családos nők, ők egy-egy tepsinyit vállaltak be, munka után, este látnak majd hozzá. Nekik azt tanácsolta Ilona, hogy olyan receptet válasszanak, ami nem olyan babrás.

Sikerült „eladni”

– Aztán következtek a kedves szomszédasszonyaim. Közülük hárman többször is besegítettek az Észak korábbi Segítünk akciói során, ruhával, játékokkal, a szívműtött kislány családja esetében tartós élelmiszerekkel. Előadtam az ötletemet, és senki nem utasított el. Sőt, lesznek, akik eleve két tepsivel vállaltak: egy sósat, egy édeset sütnek – újságolja lelkesen. Majd hozzáteszi: – Én mind a három nap sütök.

– Összesen kilencen vagyunk, beosztottuk, hogy melyik nap ki és mit készít el. Három napot választottunk ki: december 16, 17, 18. Három láda van, mindig másik ládát töltünk fel, illetve adjuk oda a láda kezelőjének, hogy adagolja.

A sütik először nálam „landolnak”, itt fogjuk elosztani, becsomagolni. Mindhárom nap megagitálok valakit, hogy kísérjen el bennünket a párommal, s az első adagot együtt, saját kezűleg tegyük be egy-egy dobozba.

Azt reméljük, hogy Ilona nem mindennapi ötletét mások is követésre méltónak találják. Azontúl, hogy vélhetően sok nélkülözőnek szereznek ünnepi pillanatokat, egy kis örömöt az életükbe, az ajándékozásnak ez a közös formája maga is örömteli lehet.

Szalóczi Katalin