A Mikulás és a bábok is odataláltak Boldogkőújfaluba

Boldogkőújfalu - Boldogkőújfalunak az idén sikerült felkerülni a Mikulás térképére.

„Nem messze Miskolctól van egy csöpp kis falu, festői környezetben, Encstől nem messze, Boldogkőújfalu. Az ott élő óvodáskorú gyerekeknek egy előadást vittem karácsonyi ajándékként. Köszönöm nekik a tapsot és azt a sok kacajt, amivel megjutalmaztak” – mondta Kiss Marianna bábművész, aki az Észak-Magyarországon keresztül jutott el a boldogkőújfalui gyerekekhez.

Korholó levél

Történt ugyanis, hogy Korotkiné Gulyás Szabina, aki egy 47 éves kétgyermekes édesanya, levelet írt a Mikulásnak, december elején. Felróva neki azt, hogy Boldogkőújfalu már egy ideje nincs a nagyszakállú térképén, ezért az ott élő csaknem 250 gyerek hiába várja őt és az ajándékokat.

„Biztos vagyok benne, hogy ez így mellbevágó számodra, de van Magyarországon több település, ami nincs rajta a térképeden, a mi falunk is ilyen, pedig itt is minden gyerek várva vár, kedves öreg Télapó. Az a baj, tudod, hogy itt sok gyereknek még csizmája sincs… Ennek ellenére várnak, évről évre, de te csak nem jössz, ők pedig elfelejtenek hinni benned, és idővel leszoknak arról, hogy higgyenek bármiféle csodában…” – fogalmazta meg Szabina.

Levele nemcsak a Télapóhoz jutott el, de szerkesztőségünkbe is, mi pedig megpróbáltunk segíteni nekik. Ha a Mikulást nem is sikerült odavinnünk, de Kiss Mariannát igen. A bábművész kérésünkre azonnal igent mondott, és saját meséjét – a Cilike, a hiszékeny egérkét – adta elő a gyerekeknek karácsony előtt.

Egyszer fent, egyszer lent

„Sajnos a bábosok sok helyre nem jutnak el, de vannak, akik bizonyos helyekre, például, ahol hátrányos helyzetű gyerekek vannak, nem is szívesen mennek” – mondta a bábművész. Nekik azt tanácsolta: „Szerényebben… Igen, ha kérhetném, szerényebben, mert egyre nagyobb a baj és egyre nagyobb a szakadék, amit ha nem veszünk észre ma, még az idén, jövőre lehet, hogy már késő lesz. Szerényebben, mert az élet hozhat furcsa fordulatokat. Ismerjük a mondást: egyszer fent, egyszer lent”.

„Amióta a saját színházammal járom az országot, ezt az időszakot szeretem a legjobban. Meg nem tudom mondani, hányszor is hallottam a „Hull a pelyhes”-t, ám azt soha nem felejtem el, hogy egy-egy közös éneklés a gyerekekkel mit tesz hozzá az én lelkemhez. Minden egyes előadás egy kis csoda. Ezt csak az érti, aki átéli. Idén is bejártam az országot, játszottam szülővárosomban, a megyében, de eljutottam az ország másik végébe is. Megdöbbenve tapasztaltam, az ott élő emberek csak elképzelni tudják, milyen nagy a szegénység mifelénk. Nehéz volt értelmeznem az arckifejezést, ami kicsit szörnyülködő, kicsit sajnálkozó is volt. Bevallom, nem értettem. Valószínű azért, mert itt élek, mert szegényeknek és tehetősebbeknek is játszom egyaránt, és én csak az előadásom alatt tapasztaltakból ítélhetem meg a közönséget. Tudom, ki az, aki hálás azért, mert ott voltam és láthatott valamit, ami neki nem elérhető a mindennapokban, és tudom azt is, milyen az a nézősereg, akiknek teljesen természetes, hogy bábszínház van az oviban, suliban” – magyarázta. Éppen ezért fontosnak tartja, hogy a szegény gyerekeknek is elvigye az előadásait, hogy ők is megismerkedjenek a színházzal, azokkal az élményekkel, amelyek más gyerekek számára természetesek. „Nemcsak a kicsiknek, de nekem is nagy élmény volt ez az előadás. Bevontam őket a játékba, nagyon élvezték – mesélte a boldogkőújfalui előadásról. – Köszönöm a meghívást a Boldogkőújfalui Cigányokért Egyesületnek, akik fáradhatatlan és kitartó munkájukkal segítik az ott élőket.”

És mások is

Korotkiné Gulyás Szabina boldogan mesélte, hogy levelének köszönhetően az idén végre rájuk talált a Mikulás. A bábelőadás is nagy élmény volt a gyerekeknek és a felnőtteknek is, de kaptak több felajánlást is. „Egy magánszemély például kaláccsal, déligyümölccsel lepte meg a kicsiket. De került édesség is a csomagokba, bejglit és forró teát is osztottunk a gyerekeknek. Decemberben rengeteg mindent kaptunk, nagyon köszönjük a segítséget” – mondta.

ÉM-NSZR