Álmok nélkül értelmetlen az élet

Miskolc - „Voltam szegény, tudom, mit jelent, ha a legolcsóbb csokoládét sem tudjuk megvenni, ismerem a nélkülözést.” Interjú: Oláh Gergővel, az X-Faktor harmadik szériájának győztesével.

A Somnakaj az első roma sorsjáték avagy Gyp­sy musical, a színház és a koncert egyvelege, romák és nem romák előadásában. A darabban helyet kap az élőzene, a tánc, a tradicionális képzőművészet és iparművészet, amelyek együttesen adnak hiteles képet a roma világról. A darabban egy roma lány, Somnakaj meséli el saját történetét, amely bővelkedik humorban, misztikumban, de mégis reális képet fest a hazai cigányságról.

Somnakaj szerelmét, Misit pedig Oláh Gergő, az X-Faktor harmadik szériájának győztese alakítja. A darabot szombaton a Miskolci Nemzeti Színházban is láthatja a közönség, az előadást a Színezd át! családi nap keretében mutatják be. A színdarabról is kérdeztük Oláh Gergőt.

Hogy kerültél a roma sorsjátékba?

Oláh Gergő: A Somnakajba kerestek főszereplőt Misi, a rockénekes szerepére, és engem találtak alkalmasnak. Így lettem részese a darabnak és ezáltal a Színezd át! országos eseménysorozatnak is.

Mit kell tudni Misiről?

Oláh Gergő: Somnakajt egy kitűnő színész, Szakács Hajnalka játssza, aki ki akar törni a tradicionális roma életből, szabadságra vágyik, a jazz konzervatóriumban szeretne továbbtanulni. A szerepem szerint az a feladatom, hogy az álmai valóra váltásában társa legyek. Somnakaj és Misi gyerekkoruk óta barátok, majd szerelmesek lesznek és összeházasodnak. Igazi hagyományos roma lánykérést láthatunk az előadásban és tiszta, igaz szerelmet.

Somnakaj történetét mennyire érzed magadénak?

Oláh Gergő: Tudok azonosulni vele, hiszen én is sokáig küzdöttem, hogy énekes lehessek, sok akadály volt előttem. Annyiban más, hogy elém nem a család gördített akadályt, a szüleim mindig mellettem álltak, támogattak a céljaimban. Sokkal inkább a hátrányos helyzetem miatt adódtak nehézségek. De megugrottam, sikerült.

A Színezd át! rendezvénysorozat célja, hogy a gyerekeket és felnőtteket a kultúrák közötti azonosságok és különbözőségek megismerésére és elfogadására ösztönözze, az előítéleteket csökkentse. Mennyire volt jelen az életedben az előítéletesség?

Oláh Gergő: Gyerekkoromban annyira nem tapasztaltam, sokkal inkább a középiskolában szembesültem vele. 14 évesen kollégiumba kerültem, ahol volt egy-két fiú, akiknek nem tetszett, hogy roma vagyok, nem voltam nekik szimpatikus. Előfordult, hogy vizet öntöttek be a szobámba az ajtórésen, vagy éppen papírt gyújtottak az ajtóm előtt. Ez most már vicces, de akkor nagyon rosszul éreztem magam ettől.

Egy ilyen programsorozat mennyire segít az elfogadásban, elfogadtatásban?

Oláh Gergő: Természetesen ettől nem fognak megszűnni az előítéletek, de csökkenteni mindenképp lehet. Azt gondolom, minél több ilyen rendez­vény kellene, ahol együtt játszanak a roma és nem roma gyerekek. De mi, közismert emberek is, ha felvállaljuk, kiállunk a cél érdekében, sokat tudunk tenni azért, hogy a probléma enyhüljön.

A hátrányos helyzetű gyerekek is jobban hallgatnak ránk, mint a tanáraikra, másképp hangzik a mi szánkból a jó tanács. El kell ismernünk, hogy mi, cigányok is tehetünk az előítéletekről, be kell látni a hibákat, akkor könnyebb megoldásokat találni is. De a baj, ha egy cigány elkövet valamit, akkor minden cigány elkövette, mindenkit egy kalap alá vesznek.

A program keretében hátrányos helyzetű iskolákba is eljutottál, mit tanácsolsz az ott tanuló gyerekeknek?

Oláh Gergő: Valóban, sok olyan suliban jártam, ami megdöbbentett, mind az iskola, mind a település, mind a diákok helyzete. De próbálom nekik a saját példámat elmesélni. Voltam szegény, tudom, mit jelent, ha a legolcsóbb csokoládét sem tudjuk megvenni, ismerem a nélkülözést. De harcoltam, mert voltak céljaim, tudtam, mi akarok lenni. Azt javaslom nekik, legyenek álmaik, ezek nélkül értelmetlen az élet. És ezekért az álmokért harcoljanak keményen.

Mindenkinek a saját élete a nehéz, de hogy jobb legyen, azért leginkább mi magunk tudunk tenni. Természetesen kell egy jó szülői háttér, olyan család, ahol a szegénységben is foglalkoznak veled. Sokszor azt látom, ez hiányzik a nehéz sorsú gyerekek mögül.

- N. Szántó Rita -

Névjegy