2015.10.30. 14:01
Jegyzet: Riposztoló
<em>Emberi gyarlóságom valószínűleg, de automatikusan „kinyílik a zsebemben a bicska”, amikor amerikai megnyilvánulásokat hallok, olvasok Európát és Magyarországot érintő kérdésekben. Egyrészt a messziről jött ember azt mond, amit akar, másrészt nem nagyon szeretem az amerikai politika „ab ovo” pökhendiségét, amely sokszor vezetett már kudarcokhoz, emlékezzünk csak a 2011. szeptember 11-én történtekre</em>. <strong>Szaniszló Bálint jegyzete</strong>.
Emberi gyarlóságom valószínűleg, de automatikusan „kinyílik a zsebemben a bicska”, amikor amerikai megnyilvánulásokat hallok, olvasok Európát és Magyarországot érintő kérdésekben. Egyrészt a messziről jött ember azt mond, amit akar, másrészt nem nagyon szeretem az amerikai politika „ab ovo” pökhendiségét, amely sokszor vezetett már kudarcokhoz, emlékezzünk csak a 2011. szeptember 11-én történtekre. Szaniszló Bálint jegyzete.
Elsőre most is „felkaptam a vizet”, amikor a budapesti amerikai nagykövet a magyar migrációs politikát bírálta. Valószínűleg Szijjártó Péter külügyminiszter is hasonlóan gondolkodott, mert a maga sajátos módján visszautasította Colleen Bell mondandóját. Aztán elolvastam, hogy mit is mondott a nagykövet. Szerinte „minden szuverén államnak joga van megvédeni a saját határait”. Ezt azért nehéz másként értelmezni, mint valamiféle elismerését annak, hogy a kormánynak akár még a határzár építéséhez is joga van. Abban azonban már van igaza a diplomatának, hogy a magyar kormány egyfajta gyűlöletkeltést propagál a migránsokkal szemben és, hogy ugyan beengedi őket, de elenyésző számban adja meg a menekültstátuszt. Ebben azért már van elgondolkodtató és megszívlelendő.
