Azt ették, amit a summások is: sztrapacskát, bablevest, haluskát

Bogács - Summás ételeket mutattak be nemrégiben Bogácson, ahol szüreti mulatságot is tartottak.

Különböző gulyásokat, legényfogó levest, süteményeket, sztrapacskát, nokedlit és megannyi ételt sütöttek-főztek a csapatok a bogácsi Summásság Ételeinek Bemutatóján. A tizedik ilyen rendezvényre több mint egy tucat csapat nevezett a környékről.

Laktató és finom

A tardi hagyományőrzők ezúttal a sztrapacskát választották, mert laktató és finom, tejföllel, szalonnával és tehéntúróval készítették el.

– Anno a summások is csináltak ilyet. Felvidéki étel, de elterjedt itt is, nem vagyunk messze a tótoktól, általában juhtúróval készítik. A nagynéném is volt summás, sokat beszélt azokról az időkről. Tardról sokan mentek a Dunántúlra, Alföldre, kora tavasztól késő őszig keményen dolgoztak. Ott kialakult egy étrend, amelyben gulyások is szerepet kaptak, főleg a birka, de főztek egyszerű leveseket, kötött haluskalevest, egyszerű krumplilevest is. Néha hús is került az asztalra. A gazdák spóroltak, keserű volt a summásélet – mesélte Szikszai Imre, a tardi hagyományőrzők vezetője, aki elmondta azt is, sok szép dal szól az akkori időkről, az életről, a summás szerelemről, a munkáról, nem csupán az ételek őrzik az életmódot, szokásokat.

Kovács Sándorné, Manci néni is tudott mesélni az akkori időkről, ő az egyik bogácsi csapatnál irányította a munkát.

– Summás bablevest főztünk savanyúan habarva, meg tepertős laksát. Ez úgy készül, hogy gyúrunk tésztát, vékonyra kinyújtjuk és megsütjük a masina tetejin. Utána forró vízbe beletesszük, rátesszük a kolbászt, szalonnát, tepertőt, hagymát, ez össze van sütve. Készült csombokos haluska is, ezt elnyújtjuk, csak megkössük, a töltelék ugyanaz, mint a laksán. Ezt ették akkor a summások, mert olcsó volt. Szalonna volt, tepertő volt, kolbászt is kaptak néha a gazdától – magyarázta Manci néni, akinek csapatánál sokan álltak sorba kóstolóért.

A szombati rendezvényen délután szüreti mulatságot is rendeztek, de a rossz idő miatt nem a pincesoron, hanem a művelődési házban. Fellépett többek közt a Bogácsi Pávakör, a kövesdi néptáncosok, a helyi mazsorettek, de Szandi, valamint az Illés Fonográf Emlékzenekar is.

Majd’ az árokparton született

Manci nénitől megtudtuk, régen Bogácsról négy-öt csapat indult summáskodni, egy csapatban 20–24 fiatal volt. Itt nem volt más megélhetés, az idősek itthon maradtak a gyerekekkel. – Elindultak rügyfakadáskor oszt lombhulláskor gyöttek haza. Én ott születtem a summásságban, majdnem az árokparton. Akkor addig dolgozott a terhes anya, míg a fájdalmak elé nem jöttek. Amikor jött, bement a summásbarakkba oszt megszülte a gyereket – mondta Manci néni. – A summások munkaideje napfölköttű naplementig tartott. Este bementek, megmosdottak a lavórban, vígan danoltak, meséltek, táncoltak, mintha egész nap nem dolgoztak volna – tette hozzá.

ÉM-TB