Amíg a (gönci) varrógépek duruzsolnak

Gönc - Egyszerű használati tárgyakat már meg tudnak varrni a gönci asszonyok.Színes anyagdarabok hevernek az asztalokon, a varrógépek vidáman duruzsolnak. Az asszonyok össz­pontosítanak, igyekeznek a legjobb munkát kiadni a kezükből. Van, aki egészen profi, mások még kezdők, de kötényt, párnahuzatot és fogókesztyűt már mindannyian tudnak varrni. Most a legfontosabb varrásfajtákat gyakorolják Dula Józsefné tanfolyamvezető segítségével, aki minden munkadarabot figyelmesen megvizsgál, majd értékel.

– Szépen behajtod, és milliméteresen végigtűzöd a végét. Ha kész, jöhet a lapos varrás. Színoldalt a színoldallal szembe tesszük. Szépen ki kell simítani, hogy ne legyen ráncos! – adja a tanácsokat.

Az asszonyok pedig minden szavát megfogadják, és ha jól sikerül valami, elégedetten adják át a munkadarabot a tanfolyamvezetőnek zsűrizésre.

Először nehéz

Ez persze nem verseny, hanem a gönci önkormányzat uniós pályázatból finanszírozott varrótanfolyama 15 asszony számára. Egy hónapon keresztül sajátították el a varrás alapjait. Csak egyet sajnálnak, hogy a héten már vége.

– Kevés volt ez az egy hónap – állapítja meg Rontóné Gallyas Julianna varrógépe fölé hajolva. – Mert sok mindent tanultunk ugyan, de jó lenne teljesen megtanulni varrni és szabni is. Ha pedig vége a tanfolyamnak, otthon nem tudom folytatni, mert nincs varrógépem.

Aztán felcsillan a szeme, mert eszébe jut, hogy mi mindent készítettek az elmúlt hetekben. Előhozza takaros kis munkadarabjait, boldogan mutatja: kis kötény, nagyobb kötény, asztalterítők, bevásárlószatyrok, párnahuzatok, szakállka és még egy fésűtartó is előkerül. Vidám színű kavalkád Julianna asztalán.

Megjegyzi: ő a tanfolyam előtt még soha nem varrt.

– Először nehéz volt, de ha az ember odafigyel, akkor megy.

Ki vigyáz a gyerekre?

Csendesen dolgozgat a hátsó asztalnál Burek Szilvia. Neki aztán semmi gondot nem jelent a munkadarabok elkészítése, hiszen mint kiderül, eredeti foglalkozása varrónő. Most épp gyesen van, és azért jött a tanfolyamra, hogy egy kicsit felelevenítse a tudását. És miközben öltöget a gépe, a térség munkalehetőségeit latolgatja.

– Ha indulna Göncön egy varroda, biztos, hogy jelentkeznék dolgozni. De nem indul. Voltak itt toborozni a Boschtól, de az a baj, hogy 12 órás, 4 műszakos munkát kínálnak. Azt nem tudom vállalni, mert akkor ki vigyáz a gyerekekre? Ha letelik a gyes, megpróbálok elvégezni még egy tanfolyamot, de hogy azzal kapok-e munkát, nem tudom – mondja tanácstalanul Szilvia.

Vranyák Józsefné Katalin is azon bánkódik, hogy nincs a városban munkalehetőség. A varrás egyébként jól megy neki, mert korábban varrodában dolgozott.

– Nadrágokat, kabátokat, mellényeket készítettünk, de aztán bezárt az üzem. Otthon varrok csak, felhajtom a nadrágot, beszegem a függönyt – magyarázza. – Itt a tanfolyamon jó közösségben vagyok, segítek a tanfolyamvezetőnek anyagokat előkészíteni, és kapunk egy kis támogatást. Ez is jól jön, mert most szociális segélyen vagyok. Jövőre talán jobb lesz a helyzet, mert betöltöm az 59. életévemet, és elmehetek előnyugdíjba – reménykedik Katalin.

Jó munkát végeznek

Dula Józsefné tanfolyamvezető dicséri az asszonyokat.

– Érdeklődőek, figyelmesek, próbálnak jó munkát végezni – mondja. – A 102 órás tanfolyam alatt megtanulták az egyszerűbb varrásfajtákat. Most már ki tudják cserélni a ruhában a cipzárt, és különböző használati tárgyakat is el tudnak készíteni. Vannak néhányan, akiknek érdemes lenne tovább tanulni, mert ügyesek, és a varrás sok gyakorlást igénylő munka. Nem mindenkinek van ugyan otthon varrógépe, de az a terv, hogy néhány gépet átvisznek majd a közösségi házba, és ott, aki akar, varrhat a jövőben is – tudjuk meg a tanfolyamvezetőtől.

Elbúcsúzunk, a varrógépek pedig halkan duruzsolnak tovább.

- Hegyi Erika -