A pápaszemtől a rocklemezig

Egy ember, aki minden egyes mondatával képes az egész világra hatni. Kiss László jegyzete.

A pápa elment Rómában egy optikushoz, és csináltatott egy szemüveget. Na és, neki is kell látnia valahogy, mondhatnánk. De itt nem a pápaszem a lényeg – ugye milyen vicces, így hívják a szemüveget kicsit régiesen magyarul – hanem az, hogy egyedül ment egy darab, azaz egy darab testőrrel. Pedig volt már pápamerénylet nem is egy, a pápamobil golyóálló üvegből van. És hogy még turbózzuk a történetet, Ferenc pápa rock-pop albumot is kiad. Ez egyébiránt jól beleillik abba a stílusba, amit az új, formabontó pápa képvisel, aki nem költözött be a pápai lakosztályba és limuzin helyett egy Ford Focusszal jár, és a cicomás pápafelöltőket is a szekrényben hagyja.

Mondhatnánk, hogy roppant ügyes showman a pápa, de ha utánaolvasunk, kiderül hogy hát ő ilyen. Ilyen volt mindig is, a kérdés csak az volt, amikor megválasztották, hogy vajon pápaként is töretlenül folytatja-e az öntörvényű pályafutását. Előrebocsátanám, hogy nem vagyok katolikus, még vallásos sem, de a pápaság intézménye és a katolikus egyház sorsa, jövője, stílusa nem – nem csak – vallási kérdés. A mai világban nem az a lényeg, hogy a pápának milyen a tényleges politikai és a hívő lelkek feletti hatalma és pontosan mennyien vallják magukat az egyháza híveinek. Hanem az, hogy van egy ember, aki kívül áll a napi politikai vagy gazdasági küzdőtéren, de minden egyes mondatával képes az egész világra hatni – ha akar, képes rá, és ha szándékában áll.

Annyira természetes, hogy a mai egyre kuszább világban mindenki jelképeket, fogódzókat keres, üzenetekre vár, amelyek olyan forrásból, emberektől származnak, akiket nem darált meg vagy épp termelt ki az a politikai-gazdasági katyvasz, amiben élünk. Ezért figyelünk például arra is, amit a dalai láma mond – holott nem vagyunk buddhisták –, de ő hitelesítette saját életével azt, amit üzen. Hogy mit mond és tesz a pápa, ezért abszolút nem mindegy senkinek, történetesen akár hívő, akár nem.

Ferenc pápa, úgy vélem, tudja, hogy az egyházat megreformálni hosszú menet, kétes esélyekkel, ha csak a szokásos utakat használja ehhez. De hogy változtatni kell, ez tudható már régen, s a világnak nem mindegy, erős marad-e azért az alapvetően mindig pozitív kisugárzású, mindig a béke, a szeretet, a humanizmus oldalán álló, minden országban jelen lévő erő vagy mindenféle zugpróféta, új hit, üzleti alapú badarság szorítja lassan vissza. Mert a hiányérzet kitermeli a maga pótlékait, ennek számos jelét láthatjuk, „a legyél mindjárt boldog, ha ezt választod”-típusú, készen vehető hitek szaporodásában.

Egyszóval Ferenc pápa hatalmas játszmát indított el. Kívülről előz és nyomást gyakorol a saját egyházára azzal, hogy extravagánsnak számító, amúgy abszolút emberi megnyilvánulásaival növeli a reformnyomást kívülről, s ebben a hívők és szimpatizánsok milliói lesznek a segítői. Ehhez pontosan azokat az eszközöket használja, amelyek elementárisan hatnak a médián keresztül és pontosan azokat az üzeneteket engedi szárnyalni, amelyeket a televízión, interneten nevelkedő emberek is megértenek, felfognak, egyáltalán átugorja a szellemi ingerküszöbüket. Egyszóval drukkolok Ferenc pápának, s van is miért. Mindössze évezredek hagyományait kell most olyanná tennie, hogy túléljék a jövőt.

- Kiss László -