2015.08.30. 13:51
Van úgy
<em>Sokszor számomra is érthetetlen, de van úgy, hogy az embernek nem fog az agya. Szerintem mindenkivel előfordult már, hogy nagyjából két másodperc alatt elfelejtette, miért indult el a konyhába, mit akart megkeresni a világhálón, mit akart kérdezni a szomszédjától. Meg, hogy kereste a szemüveget, amit feltolt a fejére, a tollat, amit a pólójára akasztott, meg három év múlva egy festésnél történő összepakolásnál találta meg az előbb még a kezében lévő csekket.</em> <strong>Pásztor Attila jegyzete</strong>.
Sokszor számomra is érthetetlen, de van úgy, hogy az embernek nem fog az agya. Szerintem mindenkivel előfordult már, hogy nagyjából két másodperc alatt elfelejtette, miért indult el a konyhába, mit akart megkeresni a világhálón, mit akart kérdezni a szomszédjától. Meg, hogy kereste a szemüveget, amit feltolt a fejére, a tollat, amit a pólójára akasztott, meg három év múlva egy festésnél történő összepakolásnál találta meg az előbb még a kezében lévő csekket. Pásztor Attila jegyzete.
És igen sokszor van úgy, hogy ilyenkor az embernek teljesítenie kell, mert hát ugye mégsem járja, hogy akadjon a termelés holmi „nem fogás” miatt. Ilyenkor van az az érzés, hogy az amúgy rutinmunkával még soha életedben nem találkoztál, és nagyjából vetekszik a Luca széke elkészülési idejével. És közben fáj is, még ha képletesen is. De rendes emberek módjára átlendülünk a holtponton, és megoldjuk, amit meg kell. Egy hosszú hét utáni pénteken nagyon vártam már a szombatot, nem a csodát, a csendet. Meg a főzést, kutyasimogatást, favágást. Mert a lábast, a kutyát, meg a fűrészt még akkor is megtalálom, ha nem fog az agyam.
- Pásztor Attila -
