Pesszimizmusban mi vagyunk a császárok

Miskolc - Nagyon úgy fest, hogy képtelenek vagyunk felhőtlenül örülni. Új gyár? Új strand? Új stadion? Szexelő emberek a villamosmegállóban? Semmi sem lehet elég jó, hogy a Facebookon ne rúgjanak bele a miskolciak.

A boldogság indexet kutató statisztikák szerint a magyar embereknél még egyes olyan országokban is vidámabban élnek, ahol épp polgárháború van. Azt is szokták mondani ránk, hogy olyanok vagyunk mint az olaszok, csak állandóan rossz a kedvünk. Belénk lenne kódolva, hogy a kákán is csomót keresünk?

Ami a helyi vonatkozás, hogy kialakult egy olyan megérzésünk, miszerint Miskolc az epicentruma a magyaros kesergésnek és ezen sürgősen változtatnunk kellene! Valahol meg lehet érteni, hiszen a város nagy vesztese a rendszerváltásnak és sok kudarcélmény érhette a lakóit, akik aztán ügyesen átadták ezt a mentalitást a következő generációknak is, de most már időszerű lenne megtanulnunk örülni a sikereknek és megbecsülni az eredményeinket, hogy tovább építhessük szeretett városunkat.

Facebook oldalunk néhány posztja alatt ékes bizonyítékot találunk az előbbikre: pozitív hírek, negatív kommentek. Nem arról van szó, hogy kiragadunk egy-egy kritikát, hanem hogy tapintható a pesszimizmus.

Nem kell megalkuvón hasra esni az eredményektől, nem adunk fejsimogatást egyetlen érdekcsoportnak sem, ott viszont talán kicsit kileng a túlzásjelző, mikor elkezdünk "kutyázni" az ingyenes wifi miatt.

Új gyár épül Miskolcon? Elnézést kérünk érte!

Versvillamos?! Fel nem szállnék rá!

Kinyitott a tapolcai strand? Hogy ott rohadt volna tovább!

Az ingyenes wifi lúzereknek való, ecsém!

Régen minden jobb volt, a strandbelépők is jobbak voltak...

Libegő? Minek az?!

Nem a kritikával van baj, hanem, hogy néha bizony indokolatlan túltoljuk!