Vacakságokkal és méltatlan dolgokkal tarkított folyamat. Brutálisan nagy pont

Miskolc - Miért tartják szükségesnek a miskolci színházigazgató leváltását egykori alkotótársai? Interjú: Szabó Mátéval, a Miskolci Nemzeti Színház megbízott igazgatójával.

A színházban most béke van, mondja a megbízott igazgató. Szabó Máté szükségesnek és az utolsó pillanatban született döntésnek tartja, hogy a miskolci közgyűlés – két évvel megbízatásának lejárta előtt – a napokban visszahívta igazgatói posztjáról Kiss Csabát. E nélkül a Miskolci Nemzeti Színház végleg letért volna arról az útról, amelyet 2012-ben kezdett járni. A közgyűlés a miskolci polgármester, dr. Kriza Ákos javaslatára politikai megfontolások helyett a szakma érdekében hozott döntést, azt a minőséget választva, amelynek letéteményese a művészeti tanács. Kiss Csaba és vele érkezett alkotótársai mostanra teljesen eltávolodtak egymástól, többen a színházat is itt hagyták azóta. Szabó Máté most beszélt először lapunknak arról, hogy a teljes alkotói bizonytalanságot választva ő is felmondott. Ez után érte a felkérés, hogy megbízott igazgatóként vegye át a színház vezetését. Szabó Mátét kérdeztük.

- Ön hogyan tudja: miért kellett idő előtt távoznia Kiss Csabának a színházigazgató posztról?

Szabó Máté: Nem szeretnék olyanfajta személyeskedésekbe belemenni, mint amilyen megnyilatkozásokat erről az előző napokban olvastam. Hasonlították a történteket válóperhez, legyen akkor ez: a válóperben sem feltétlenül akarja az ember a másik felet a hálószobatitkok kiteregetésével hitelteleníteni. A lényeg elhangzott a hivatalos indoklásban: megváltoztak a körülmények. A helyzet a fenntartó beavatkozását igényelte.

- Mindenféle szempontból sikertörténetnek indult az elmúlt három év. Egymást régebbről, többféle élethelyzetből ismerő emberek, közösen írták a pályázatot. Közösen akartak színházat csinálni Miskolcon, és ehhez jó formát is találtak. Megfelelő politikai támogatást kaptak, a miskolci polgármester személyes konfliktusokat is vállalt a saját frakciójában, csak hogy önök, Kiss Csaba igazgatása alatt 2012-ben átvehessék a színházat. Mi és hol romlott el?

Szabó Máté: Kiss Csaba állítása szerint a színház az elmúlt három évben is jól működött, és most új fejezettel, újabb sikertörténet kezdődhetett volna. Szerintem pedig, teljesen eltérő irányt vett volna a színház. Éppen azok nem lettek volna a részesei a jövőjének, akik ezt a három évet létrehozták. A művészeti tanács és azok a színészek, illetve munkatársak, akik a kialakult helyzet miatt távoztak volna. A valódi, fizikailag is értelmezhető eltávolodás az első évad végén elkezdődött, amikor egy bizonyos kérdésben vita alakult ki közöttünk. Csaba véleménye állt szemben a többiekével. Ekkor mondta ki először, hogy ő az igazgató, tehát az lesz, amit ő képvisel. Úgy látta: egyedül hagytuk őt. Mi pedig úgy láttuk, hogy fokozatosan kivont minket a döntésből.

- Nem mindegy, milyen horderejű ügyben hozott önökkel szemben döntést.

Szabó Máté: A szimbolikussága miatt mérvadó.

- A vége felől nézve a közvélemény számára érthetetlen, ami történt: Kiss Csaba volt az igazgató. Nem világos, mi a művészeti tanács, és hogy van-e vagy nincs. És ha van, miért nyilatkozza azt, hogy Kiss Csaba felmentése jó döntés. Ezek fényében helyes döntésnek tartja, hogy hagyták három évig halmozódni a feszültségeket, és nem beszéltek erről?

Szabó Máté: Azt mondtuk: megalapozott döntés. Tény: nagyon brutális megoldás született. Mi is felelősek vagyunk annyiban, hogy nem adtunk korábban hangot a problémáknak, a feszültségeket belül tartottuk, vagy, hogy nem idejében álltunk fel közösen, jelezve a probléma jellegét, és súlyosságát.

- Miért nem?

Szabó Máté: Tényleg hittünk abban – így utólag naivan – hogy az ügy fontosabb, mint mi, ami jóvá és érdekessé tette a Miskolci Nemzeti Színházat, azt közösen hoztuk létre: a társulat és a művészeti tanács. Nem terveztünk puccsot. Sőt, ahogy korábban már megfogalmaztam, már az ajtóban álltunk.

- De miért nem kerestek olyan megoldást, ami mindannyiuk számára megoldás lehetett volna?

Szabó Máté: Ajánlottuk: folytassuk együtt, de legyen személycsere. Többször mondtuk neki, hogy mondjon le, és valaki közülünk vigye tovább ezt a dolgot, hiszen úgyis folyton azt hangoztatta, hogy neki teher az igazgatás. Nekünk (és úgy érzékeltük a színház egésze számára) a Csaba-féle igazgatás, amely abba az irányba haladt, ami az ő gondolkodásának megfelelt, viszont nagyon nehezen lehetett tetten érni a rendszert, ami a színház számára hasznos. Folyamatosan az volt az érzésem, hogy egy táblára közösen kezdtünk el felírni egy egyenletet: hogyan kellene egy ekkora, három tagozattal, öt játszóhellyel rendelkező színházat jól működtetni, aztán elkezdtünk virágokat, napocskákat rajzolni a táblára, színes krétával, ami tényleg jól néz ki, de a számunkra fontos képlettel meg nem törődünk. Sok ötlet volt abban, amit Csaba képviselt, és sok hab, de a lényegi dolgok változatlanok, részben pedig tarthatatlanok maradtak. És a riasztó, hogy egészen más volt, az ahogyan ő értékelt, fogalmazott és egészen más, amit mi valóságként megéltünk.

- Például?

Szabó Máté: A színészek hangulata. Vagy annak magyarázata, hogy ki miért megy el Miskolcról, a munkatársak, a művészeti tanács és a vezető színészek közül. Végül is az elmúlt 2 és fél évben több mint húsz ember távozott, amire mindig volt egy magyarázat, és volt a valóság – és ezt egyszerűen rossz kimondani –, nem is mondom ki. A színházat feszítették a problémák. És kiszivárgott. Eljutott a hír a polgármesterhez. Csaba szerint nem a probléma híre jutott el hozzá, hanem az áskálódás. Szerintem a probléma.

- Az mondta: nem készültek puccsra. Ami történt, annak a leírására alkalmasnak tartja ezt a kifejezést?

Szabó Máté: Ez nem volt puccs. Az igazgatót törvényesen váltották le. Megértem, és elfogadom, hogy abban az esetben sem látjuk szívesen, ha kiraknak valakit a lakásából, ha tudjuk, hogy egyébként mi zajlik a lakásában.

- Végül is ennyire egyszerű? Hogy rossz igazgató volt, és rosszat tett az igazgatói működése a színháznak? Azért kellett a váltás, hogy jöjjön egy jobb igazgatás, ami jobbat tesz a színháznak?

Szabó Máté: Ha tesztkérdésekből kellene kiválasztani, hogy a., vagy b., vagy c., ezt választanám. De nem jó szívvel. Nekünk nem az a problémánk, hogy fokozatosan kikerültünk valamiből. Hanem az, hogy ezzel nem előre ment a színház, hanem hátrányokat szenvedett el. A színház javára volt, hogy közösségként láttunk rá. Hogy a problémáit több szempontból világítottuk meg.

- Azt nyilatkozta: Kiss Csaba leváltásával karakán döntést hozott a közgyűlés. Akkor is így gondolná, ha a következő két év igazgatójával ugyanez megtörténne?

Szabó Máté: Ezt fogom gondolni akkor is.

- Nem veszélyes gyakorlat ez?

Szabó Máté: Veszélyes gyakorlat. S ne is legyen: gyakorlat. Nézze... ...ez a „döntés” egy hosszú, hároméves ilyen-olyan, vacakságokkal és méltatlan dolgokkal tarkított folyamat, történet végére tett ki egy brutálisan nagy pontot. Egészen pontosan és igazul csak három év alatt lehetne pontosan átadni az eseményeket, hogy mi hogy épült egymásra és hogyan adta ki ezt a kártyavárat, amelyet mindnyájan az otthonunknak álmodtunk. Nézetem szerint a politika nem politikai döntést hozott, hanem a szakma érdekében avatkozott be. Ez az az eset, amikor a közvélemény politizál. Több, kifejezetten színvonalas elemzést olvastam a történtekről, az ügy kapcsán felmerülő kérdésekről. Az eleve kész válaszokat és a bántó, előítéletekből megfogalmazó kommenteket is. És továbbra is azt gondolom, politikai megfontolásoktól teljesen mentes döntés volt: dacolva a várható viharral, amit okoz, mégis megtették, mert ezt tartották helyesnek.

- Elfogadta-e a színház társulata a döntést? Kell-e megbízott vezetőként valamit tennie érte, hogy konszolidálja a helyzetet?

Szabó Máté: A színház munkatársai rendkívüliek. Komoly munkaerő, lelkiismeretes, alapos, a szakmájukhoz nagyon értő emberek. Az értelmes munka reményével tekintünk egymásra.

- Ismert, hogy Kiss Csaba milyen évadot tervezett. Ön ezt képviseli majd, vagy ettől eltérő, másik évadot hirdet?

Szabó Máté: Sok esetben lesz átfedés, mert több előadást azok ajánlottak, akik most is itt vannak. Azért is, mert ilyenkor már nem lehet káoszt okozni. De lesznek változások. Egy műsorterv nem pusztán címekből áll, az előadások és a szerep­osztások helyes elosztásában van elrejtve, hogy egy évad sok ezer szempontból hogyan működik. Ha egy pillanattal később történik a változás, a hibákon már nem lehet javítani, másrészt a színház végérvényesen elfordul attól az iránytól, amit az eltelt három évben követett és képviselt.

- A pályázat lezárultáig kapott igazgatói megbízást. Pályázik?

Szabó Máté: Gondolkodom rajta. A múltban soha nem voltak ilyen szándékaim, a jelenre vonatkoztatva nevetséges lenne azt mondanom, hogy nincsenek.

- Bujdos Attila -

„Új vezetési modell”

„A magyarországi színházi gyakorlat kétféle vezetési módot ismer, az igazgató-főrendező, mint egyszemélyi vezető által irányított teátrum, illetve a gazdasági vagy kulturális menedzser típusú ügyvezetőből és a rendezői képesítésű művészeti vezetőből álló igazgatóság. A Miskolci Nemzeti Színház esetében új vezetési modellt javasolunk, ami a színház művészeti programjáért felelős alkotók aktív részvételére épül. Mivel az előadások szellemiségét, a színház művészi arculatát, a közönséggel és a várossal kialakuló viszonyát alapvetően a rendezők határozzák meg, egy erős állandó rendezői gárda igazi szellemi központtá avathatja a színházat. Az évados szerződéssel rendelkező rendezőkből és dramaturgokból álló művészeti tanács a színház művészeti életét irányító döntés-előkészítő és végrehajtó testület, mely összeállítja a következő évad repertoárját, szereposztásait, dönt az egyes produkciók rendezőiről, a meghívandó vendégrendezők és más művészeti munkatársak személyéről. (...) A művészeti tanács tagjai nemcsak a színház szellemiségét meghatározó döntések kidolgozásában vesznek részt, hanem az előadások rendezőiként, egymás próbafolyamatát figyelemmel követve konstruktív észrevételeikkel, érzékeny kritikájukkal hozzájárulnak a bemutatás előtt álló produkciók finomításához, jobbításához is.”(Részlet Kiss Csaba igazgatói pályázatából)