Kovács Adrián: "Vannak ilyen ráeszméléseim"

Miskolc - A szöveg hangulata, avagy miből születik a zenés színház? Interjú: Kovács Adriánnal, a Karnyóné című musical zeneszerzőjével.Irodalmi klasszikusból, Csokonai Vitéz Mihály Karnyónéjából írt musicalt Kovács Adrián. A fiatal zeneszerző diplomamunkájából előadás született – egy új generáció mutatja meg magát a színpadon. Lesz folytatás? Hol? Merre? Kovács Adriánt kérdeztük.

- Hogyan született a Karnyóné új zenés változata?

Kovács Adrián: Kendrey Beatrix, a párom édesanyja találta ki, hogy ebből zenés darab szülessen. Ő írta a librettót és a dalszövegeket, én a zenét. Kapóra jött, hogy diplomáznom kellett a Zeneakadémián és készen volt ez a darab. Marton László színészosztályának mindegyik tagja közeli barátom, így az is adta magát, hogy ők készítsenek ebből előadást.

- Mi a zene és a szöveg viszonya: a zene van a prózai mű mögött, vagy a szöveg van a zene hátterében?

Kovács Adrián: Azt hiszem, a zenét kell a prózai mű mögé rakni. Egyébként, amíg nem kerültem a színművészeti egyetem vonzáskörébe, a Broadway musicalek világa érdekelt, azt elemeztem, azt ismertem alaposabban. Most is érdekel persze. Amikor elolvastam Csokonai Vitéz Mihály Karnyónéját és az ebből készült szövegkönyvet, nagyon megtetszett. De látnom kellett, hogy ehhez nem illik a klasszikus musicalek zenei világa. Engem tehát az inspirált, hogy másféle zenét írjak, és ne olyat, amilyet magamtól és talán gyorsabban is tudnék írni.

- Honnan tudta, milyen zenét kell ehhez írnia? Tervezett, a zeneszerzői agyban születő zene ez, vagy ösztönös alkotás?

Kovács Adrián: Szerintem ösztönös. Persze kétszázszor el kellett olvasnom hozzá a szöveget. Eleve úgy dolgozom, hogy nagyon sokszor olvasok, és a szöveg hangulatából próbálom megfogalmazni a zenét.

- Azt látjuk és halljuk, amit megalkotott, vagy az előadás igényei változtatnak a művön?

Kovács Adrián: Ezt az előadást fiatalok játsszák. Ez a tény is igényelt kompromisszumokat. Volt, ahol a színészek lemondtak az elképzelésükről a zene kedvéért, máshol én alkalmazkodtam. Kőszínházban, felnőtt szereplőkkel biztosan teljesen más előadás lenne, a zenéhez való viszonyát tekintve is.

- Milyen jövőt szeretne ennek a művének?

Kovács Adrián: Zenés színházra van igény, arra vesznek jegyet a nézők. A mű nagyon jó, a szövegkönyv is hű maradt Csokonaihoz. Reménykedem benne, hogy a darab tovább él. Négy-öt olyan zenés előadás van, amit rendszeresen műsoron tartanak fővárosi és vidéki színházakban. A Karnyóné is alkalmas lenne erre. Dolgozni fogok ezért.

- Mit tud tenni érte?

Kovács Adrián: Lényeges, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetemen játsszuk. Ez arra való, hogy elhívjunk oda embereket: nézzék meg, döntsék el, kapnak-e tőle valamit. Érdekes: volt, akinek formai tekintetben tetszett az előadás: fiatal rendező, fiatal zeneszerző, fiatal színészek. Nem a Karnyónét vinnék, hanem új darabot kérnek. Erről többet még nem mondhatok.

- Mi a tapasztalata róla: a zene segít-e a nézőknek megérteni egy színházi előadást?

Kovács Adrián: Alkalmazott zeneszerzés szakon diplomáztam. Ezt a képzést azért is indították, hogy a zene szerepe fejlődhessen a színházi oktatásban. Azt hiszem egyébként, a zenét magát nem kell érteniük a nézőknek. A zene megértésére ott vannak a zeneszerzők, a zenészek, a karmester. A nézők része a zene élménye. Egyelőre így gondolom.

- Min múlik, hogy egy zeneszerzőnek sikerül-e megtalálnia a maga útját a színházhoz?

Kovács Adrián: Engem gyerekkorom óta a színház egésze érdekelt. Nemcsak a zenés színház, vagy az, hogy színházi zenét szeretnék írni. Szerintem ez kell hozzá.

- Könnyű pálya ez? Mit gondol róla így az elején?

Kovács Adrián: Nagyon nehéz pálya. Remélem, később könnyebb lesz. Most még, ilyen fiatalon ez a dolgom, hogy kicsit irodista is legyek, zenekari titkár, emberekkel egyeztessek, tartsam velük a kapcsolatot. Úgy látom, ha egy zeneszerző idősebb lesz, azért ez változik. Megrendelést kap, megírja a művet, aztán megnézi a premiert.

- Ez a szokásos útja? Magától jön a megrendelés, vagy dolgozni kell azért is?

Kovács Adrián: Szerintem mindig dolgozni is kell érte. És ez jó és fontos – az ember szelleme friss marad, ha vannak ötletei, ha van, amit szeretne megcsinálni. Nekem legalább harminc olyan ötletem van, amiből zenés színházi mű születhetne. Ezeket szeretném is megírni. És biztos vagyok benne, hogy elviszem az ötleteimet színházakhoz.

- Szabad beszélnie ezekről az ötleteiről?

Kovács Adrián: Mostanában Molnár Ferenc műveit olvasom. Szerintem nagyon alkalmasok arra, hogy zenés színház szülessen belőlük.

- Ez elég merésznek hangzik. Léteznek a választásnál olyan határok, amikre úgy gondol: ezt nem szabad átlépnie?

Kovács Adrián: Igen, vannak korlátai a választásnak. Volt például egy Dickens-regény, amiből nagyon szerettem volna musicalt írni. Minél többször olvastam, annál inkább tudtam, nem alkalmas rá. Persze, a Nyomorultakkal sikerült megcsinálni, de a regényből nagyon sok minden elveszett amiatt, hogy három órába kellett sűríteni. Vannak ilyen ráeszméléseim.

- Bujdos Attila -

Az előadás