A szeretet szála tovább szövődik Szendrőládon

Miskolc, Szendrőlád - Szerették volna már megismerni jótevőjüket.Olvasóink emlékezhetnek rá: karácsony előtt felfigyelt egy miskolci vállalkozó a hírre: a szokásosnál hosszabb téli szünetben lehetnek gyermekek, akik az iskolai ebéd nélkül éheznek.

Az Észak-Magyarországtól kért segítséget: ezt elkerülendő, milyen közösséget támogathatna. Minthogy lapunk a szendrőládi Nemadomfel Házban követendő jó példát látott, a 100 ezer forintot ők kapták meg, amiből – mint utóbb megerősítették – kivételes finomságokkal tudták emlékezetessé tenni az ünnepet, illetve az a körüli időszakot. Sőt, mint a ház vezetője, Béres Lászlóné, Erika elmondta, valamennyit még tartalékolni is tudtak. Az e pénzből vásárolt alma fogadta a vendégeket – a neve közlésétől elzárkózó miskolci vállalkozót és lapunk munkatársát – is.

Szeretettel várták

A találkozóra mindkét „fél” várt már. A vállalkozó is kíváncsi volt a társaságra, a tanárnő, a ház dolgozói és a gyerekek pedig szintén szerették volna megismerni jótevőjüket.

Kora délután még csak a „nagyokat találtuk otthon a szendrőládi Nemadomfel Házban.

Az újságíró számára csupa ismerős arc, tekintet (pár éve gyakorta járt itt), csak éppen már kamaszodóban. Így péntek délután nem az iskolai házit, hanem az „Erika néni” által kiosztott érdekes, nyelvi tesztlapokat töltöget. Emőke, mint egy kis tanárnő, hol az egyiknek, hol a másiknak segít, ő a legjobb tanuló. A „vállalkozó bácsi” arról érdeklődik, ki ért a számítógéphez, kinek van otthon gépe (itt, a házban van egy, internetelőfizetéssel), kinek mobilja, kinek okostelefonja. Ez utóbbi egyetlen gyereknek, de pont ő nem hallja a kérdést, hiszen, mint kiderül, épp hallgat valamit – be van dugva a füle. Kiderül, épp neki nem megy valami jól a tanulás. Meg is okolja: hepatitiszes volt a testvére, rá kellett vigyáznia, így egy hónapot kimaradt az iskolából.

A szeretet egyezményes jele alatt

A vállalkozó felveti: ha elegendő jelentkező volna rá, a Földes Gimnázium Digitális Középiskola programjának keretében itt is el lehetne indítani egy csoportot. Erika segít a megszervezésben, sőt, előzetes tájékozódása szerint, lenne a 8 általánost végzettek között érdeklődő.

Négy után megérkeznek a „kicsik” is. Vacsora ellőtt, mint egy rendes nagycsaládban, közös beszélgetés folyik, előkerülnek a szekrényből a régi, északos cikkek, fotók. Kézről kézre jár az „album”, a „nagyok” kacagva fedezik fel valamikori magukat és egymást. Aztán közös éneklésbe kezdenek, csupa istenes ének. A kedvünkért Etelka és Icuka táncra is perdül, a többiek tapsolva dalolnak.

(function(d, s, id) { var js, fjs = d.getElementsByTagName(s)[0]; if (d.getElementById(id)) return; js = d.createElement(s); js.id = id; js.src = "//connect.facebook.net/hu_HU/all.js#xfbml=1"; fjs.parentNode.insertBefore(js, fjs); }(document, script , facebook-jssdk ));

// ]]>

Búcsúzáskor a vállalkozó megígéri: ismét eljön, addig is arra kéri őket, két dolgot vegyenek komolyan: a tanulást és a szeretet – s miként az itteni gyerekektől látta, két kezével szívet rajzol a levegőbe.

ÉM-SzK