Nem ápolják, inkább megélik

Abaújvár - A gyülekezeti otthon benépesült csigacsináló, lekvárfőző, kenyérsütő asszonyokkal.

Asszonyok sürögnek-forognak a házban. Készül a pogácsa, a padlizsán­krém, a kakukkfüves sütit már csak szépen tányérra kell rakni, és a nemrég gyúrt tésztát is meg kell forgatni egy kicsit, hogy jobban száradjon. Befut a könyvelő, aki az egyik számítógépet veszi birtokba a munkájához, és persze ott vagyunk mi, a vendégek, akik idegenvezetésre szorulnak.

Abaújváron járunk, hivatalosan a Perényi Borbála Gyülekezeti Otthonban, mely a település református egyházközségének a háza, de úgy is fogalmazhatnánk, hogy ez Abaújvár közösségi háza, hiszen itt mindig tüsténkedik valaki, itt mindig történik valami, itt az emberek tudnak egymásról, és akinek segítségre van szüksége, biztosan megkapja.

Nem véletlen, hogy épp ide jöttünk vendégségbe, hisz 2014-ben az Abaújvári Református Egyházközség nyerte el az „Év Vidékfejlesztő Közössége” címet. A díjat a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) ítélte oda, a díjátadó ünnepséget decemberben tartották Budapesten.

Szükség volt rá

A történet ott kezdődik, hogy Tóth István és Tóth Viktória lelkészházaspár 2000-ben Abaújvárra került. Már az első hetekben látták, hogy akármilyen kicsi ez a település, az itt élő embereknek is szükségük van kultúrára, közösségi programokra. Így kezdték el a gyülekezetépítést, de úgy is mondhatnánk, hogy közösség­építést.

Épületük volt, csak régi és korszerűtlen, de idővel sikerült felújítani és kibővíteni pályázati támogatásnak köszönhetően. Így született meg a gyülekezeti otthon.

– Azért otthon, mert a feleségem azt mondta, aki idejön, érezze magát úgy, mintha otthon lenne – jegyzi meg István.

A programokról szólva pedig elmondta, visszatekintettek a múltba, hogy lássák, mit csináltak akkor az emberek. És hirtelen a gyülekezeti otthon benépesült csigacsináló, lekvárfőző, kenyérsütő asszonyokkal. Nyáron kertet gondoztak és fóliasátorban nevelték a zöldségeket, télen disznót vágtak. Olykor elindultak csipkebogyót szedni, amiből közösen lekvárt főztek, máskor bodzavirágot gyűjtöttek, és szörpöt vagy elixírt készítettek belőle. Ez utóbbiból elég egy kiskanállal, olyan sűrű, olyan hatásos.

És mi a jövő? Amint kitavaszodik, az otthon kertjében elkészül a teakert, ami nem lesz más, mint a gyógynövények csodás birodalma.

Viktória Sebő Ferenc egy mondását idézi: „A hagyományt nem ápolni kell, hisz nem beteg. Nem őrizni kell, mert nem rab. Hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket!”

– Mi is ezt valljuk, szeretnénk megélni a hagyományainkat – mondja Viktória.

Van segítség

És persze az együttlét nemcsak a munkáról szól, hanem a beszélgetésről, a vidámságról, arról, hogy ha valakinek problémája van, akkor azt elmondja. Viktória példaként említette, hogy nagyon sok idős ember tér be hozzájuk, ha mondjuk nem tudnak eligazodni hivatalos leveleiken. István azt is szerette volna, ha az úgynevezett „rejtett tehetségek” felszínre kerülnek. Így indult be például az üveggravírozó kis műhelyük (szobasarkuk), ahol olyan asszonyok dolgoznak, akik valamikor a Hollóházi Porcelángyárban festették a szebbnél szebb tányérokat, csészéket. A gravírozott üvegtárgyakat aztán ajándékba adják a vendégeiknek.

Akit pedig a kultúra érdekel, részt vehet a Palánta Bábmisszió munkájában. Ezt Viktória irányítja, és ünnepek előtt, de más alkalmakkor is iskolákban, óvodákban tartanak bábelőadásokat. A jó hangú asszonyok szintén Viktória vezetésével alkalmanként az énekkarban énekelnek, mert sokkal szebb az advent időszaka vagy a karácsony, ha azt énekszó teszi meghittebbé.

De az otthon történetéhez még az is hozzátartozik, hogy Integrált Közösségi és Szolgáltató Térként (IKSZT) működik. Az ország közel 500 ilyen intézménye közül a ház ott van a 2 legjobb között.

– Egy jó közösség ismérve az, hogy vágynak oda az emberek – összegez végül Viktória.

ÉM-HE

Óriási változások

A Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet így jellemezte a díjazottat: „Az Abaújvári Református Egyházközség az ország egyik legaktívabb (egyházi fenntartású) Integrált Közösségi és Szolgáltató Terét működteti. A 2000 óta a településen dolgozó lelkészházaspár munkájával a hátrányos helyzetű határ menti aprófalu, Abaújvár közösségi élete óriási változáson ment át. A közösségi összetartozás szép példáját mutatja, hogy az IKSZT 2014 tavaszán, a NAKVI által megrendezett IKSZT Európa Hét vetélkedősorozaton harmadik helyezést ért el.