"Azt gondoljuk, a család: anya, apa, gyerekek, csupa szív, szeretet. Hát nem!"

Miskolc - A tudomány gyakorlati haszna. Felkészülés a párkapcsolatokra. Lehetne kicsit jobban élni. Interjú: dr. Szabó-Tóth Kinga szociológussal.Sajátos módját választotta egy új szemléletű kutatás bejelentésének dr. Szabó-Tóth Kinga, a Miskolci Egyetem Szociológiai Intézetének igazgatója. A közösségi médiában, érzelmeket sem nélkülöző posztban indokolta meg, miért tartja szükségesnek a családok – adatok mögé tekintő – vizsgálatát. Sok támogatóra talált. Dr. Szabó-Tóth Kingát kérdeztük.

- Ezt írja a Facebookon: „Kész röhej, amikor válási meg születési statisztikák citálásával azt gondolják, hogy ezekből értelmes következtetés levonható.” Nem vonható le?

dr. Szabó-Tóth Kinga: Sok mindent nem tudunk a háztartásokról. Vannak természetesen adatok, a Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézete végez vizsgálatokat – erre a Facebookon is figyelmeztettek. De a statisztikát mindenki úgy értelmezheti, ahogyan akarja. „Félig tele a pohár”, „félig üres a pohár” – ismerős, ugye. De hogy milyen folyamatok játszódnak le a számok hátterében, az nem nyilvánvaló. Mondok egy példát erre. Hallgatónk, aki iskolaigazgató, arról számolt be, hogy miközben a tanév elején szinte minden gyerek szülei párkapcsolatban éltek, év végére alig volt már, aki nem vált el közülük. Ez egy elborzasztó adat a válási statisztikában. Nem derül ki belőle viszont, miért történt így. Miközben nem érzelmi válságokról volt szó, hanem egyszerűen arról: az aktuális jogszabály szerint több támogatást kaptak a gyereküket egyedül nevelők. A társadalompolitikusokat, a politikusokat a családok helyzetével kapcsolatban általában az érdekli: miért ilyen magas a válások száma, miért születik ennyire kevés gyermek. A statisztikából annyi látszik, hogy a társadalom zilált. Amikor ezt orvosolni akarják, az intézkedések egy része megalapozatlan, hiszen csak az adatokra figyelve döntenek. Nincsenek olyan vizsgálatok, amelyek megmutatnák, mi történt a családokkal az elmúlt harminc évben. Ismerjük a válási statisztikákat, de semmit sem tudunk arról, milyen minőségűek a párkapcsolatok, mennyire stabilak, vagy mennyire bomlékonyak. Már régen csak a felszínt karcolgatjuk. Mert ez az egyszerűbb.

- Mivel kínál többet ennél az a családkutatás, amire készül?

dr. Szabó-Tóth Kinga: Azért azt el kell mondanom, hogy ennek is vannak előzményei. Somlai Péter családmonográfiai kutatásban kereste arra a választ, hogy milyen a házasság vagy a párkapcsolatok minősége. Kiderült: abból, ahogyan az emberek kommunikálnak, ahogyan a rendelkezésükre álló tereket használják, szintén sok minden megtudható. Minket az érdekel, hogyan élünk együtt, és miért úgy élünk együtt, illetve ahol az a helyzet, miért nem maradnak együtt a párok. Olyanokat is megszólaltatunk, akik együtt vannak, de nem annyira jó minőségű kapcsolatban, és olyanokat is, akik inkább azt választották, hogy elválnak. A Miskolcról rendelkezésre álló népszámlálási adatokat és a helyi szociális térképet használva állítjuk össze a mintát, az alapsokaságbeli arányokat betartva. Mindegyik csoportról tudunk majd mit mondani.

- Kinek lehet ez hasznos?

dr. Szabó-Tóth Kinga: Amikor arról beszélek, semmit sem tudunk a kapcsolatok minőségéről, kilátásairól, arra is gondolok például, hogy senki nincs felkészülve arra, ha gyereket vállal, hogyan színeződik át a párkapcsolata a társával. Pedig jelentősen átalakítja. Társadalomtudósként sem foglalkozunk ezzel. Ez így nincs rendben. Más távlatot jelentene, ha tudnánk, hogy mi történhet a párkapcsolatunkban, ha tudnánk, hogy ezt más is átéli, másnak is probléma, ami adott esetben velünk történik. Hogy nem kell azonnal felbontani egy viszonyt. De nem beszélünk ilyesmiről. Mert a család – tabu. Azt gondoljuk, a család: anya, apa gyerekek, csupa szív, szeretet. Hát nem. Eljutottam arra a pontra, hogy akár pénz nélkül is meg kell csinálni ezt a kutatást, mert felelősek vagyunk abban, hogy elkezdjünk ezekről gondolkodni. Nézzük, mi van mögötte. Ha már tudjuk, milyen problémákkal szembesülnek az emberek, ha már erről valaki beszél, erre lehet társadalompolitikákat építeni. Ha valaki, akinek ez a dolga, szeretne. Választ kaphatnánk, hogyan lehetne segíteni a meglévő szociális, védőnői vagy egyéb hálózaton keresztül vagy az iskolában, amikor segítségre van szükség. Hogyan készítsük fel a fiatalokat a párkapcsolatokra. Arra, hogy együtt fognak élni.

- Miskolci kutatásról beszélünk – ez alapján juthatunk-e majd a város határain túlnyúló következtetésekre?

dr. Szabó-Tóth Kinga: Persze. Miskolc magyarországi város. A párkapcsolatok hasonlóak, mint máshol. Ez nem horgonyoz ide bennünket.

- Ez most már egyértelműen több mint egy ötlet?

dr. Szabó-Tóth Kinga: Pénzünk még nincs a kutatásra, ez főleg a terepmunkához kellene. Pályázati forrásokat keresünk. Elszánt vagyok: mindenképpen megcsináljuk. Januárban minden részletre figyelve kidolgozzuk a tervet. Beépítjük a tantervünkbe: a hallgatók is részt vesznek a kutatásban. Tavasszal elkezdjük.

- Végül is: mit vár a kutatástól?

dr. Szabó-Tóth Kinga: Jó kérdés… Nem akarunk mi a családok életébe beavatkozni. Én is az élni és élni hagyni elvét követem. Csak jó lenne kicsit jobban élni. Tartalmasabban. Elégedettebben. Boldogabban. A mi kutatásunk tükör lehet, amelyben meglátjuk a saját, mostani képünket. Ide tartozik, hogy Párválasztás, szerelem, család címmel, gazdag tematikával az egyetemen bárki számára felvehető kurzust indítunk februártól. A logikája ugyanez: a kalkulálható fejlemények tekintetében gyakorlatilag semmit nem tudunk, amikor párt választunk. Szeretnénk kipróbálni, hogyan működik egyetemi keretek között az erre is felkészítő jellegű képzés. Ez gyakorlati lehetőségeket is teremtene: ha nem találsz párt magadnak az egyetemen, kifuthatsz az időből. A társ megtalálásában is segíthet ez az ötletem – a képzés maga akár villámrandikra is lehetőséget adna. Miután szociológusok vagyunk, az ebben a kísérletben résztvevők szívesen követnék az esetleg így létrejövő párkapcsolatokat. Ez is gazdagíthatná a családokról való hasznos tudást.

- Bujdos Attila -