Nézőpont: Lekváros kenyér

Azért az mégsincs rendjén, hogy a 21. században, Európa közepén (jó, egy kicsit keletebbre) télen több ezer családnak azon kelljen aggódnia, hogy mivel fűtsön be lakásába, és mit egyenek majd a téli szünetben a gyerekek, amikor nem kapnak ingyen ebédet az iskolában. Hegyi Erika jegyzete.

Könnyű legyinteni, és azt mondani, hogy ők tehetnek róla, de azért ez mégsem egészen így van. Mert milyen törvények, milyen politikai döntések azok, melyek következtében lehetséges, hogy emberek nyomorban éljenek, gyermekek tízezrei nyomorúságos körülmények között nőjenek fel, emberek tízezrei ne rendelkezzenek még egy szakmával sem, és az iskola úgy lökje ki magából a problémás fiatalokat 16 évesen, mint a szervezet az idegen testet.

Amikor gyerek voltam, becsöngetett hozzánk egy nálam pár évvel fiatalabb kisgyerek, és megkérdezte, nem tudnék-e neki ennivalót adni, mert nagyon éhes. Rettenetesen meglepődtem, mert addig éhező gyerekkel még nem találkoztam. Természetesen adtunk neki, úgy emlékszem, lekváros kenyeret, de hiába kérdezgettük, nem mesélte el, miért éhes. Azóta is sokszor jutott eszembe az a kisgyerek, mi lehet vele, hová sodorhatta az élet, mit csinálhat? Vagy egyszerűen éhen halt valamelyik téli éjjel az árok szélén? Remélem nem.

Karácsony előtt indulnak az élelmiszercsomagok a szegény családokhoz. Talán megkérdezik tőlük azt is, mire van még szükségük. Talán tudnak segíteni egy kis tüzelővel, meleg ruhával. És akihez nem jut el egyik szeretetszolgálat, egyik segíteni akaró szervezet sem? Van-e valahol számukra legalább egy lekváros kenyér?

- Hegyi Erika -