Ullmann Mónika: "Miskolcon komoly szerepeket kapok"

Miskolc - Karácsonyillat, meghittség, békebeli mese, és ami ezen túl van... Interjú Ullmann Mónika színművésszel.Javában zajlanak az Illatszertár próbái. Hollywood háromszor is feldolgozta már a hét évtizedes történetet, most a Miskolci Nemzeti Színház színészei próbálkoznak vele. Köztük Ullmann Mónika, aki Balázs kisasszonyt játssza majd. Őt kérdeztük a szerepről, Miskolcról és a celebségről is.

- Második évadát tölti a Miskolci Nemzeti Színháznál, keddtől vasárnapig a városban van. Mennyire él Miskolcon?

Ullmann Mónika: Az igazság az, hogy akkor vagyok Miskolcon, ha dolgozom, ha pedig dolgozom, akkor nem sétálgatok. Persze vannak színházon kívüli programjaim, szeretek kijárni a Bükkbe, illetve a Miskolc közeli fürdőkbe, például Tapolcára.

- Most itt van, tehát dolgozik. Az Illatszertárt próbálják. Hogy haladnak?

Ullmann Mónika: Most kezdjük egyben próbálni a három felvonást, amíg külön-külön dolgozunk rajta, addig pillanatok, mozaikok ragadnak meg bennem. Amikor egyben próbáljuk, akkor tűnik hitelesnek, akkor tisztul a kép, akkor tudom összerakni. Ráadásul ez egy olyan darab, amiben nekem minden felvonásban csak egy jelenetem van. Éppen ezért eléggé tömény és sűrű, hiszen azokban a jelenetekben kell sokat megmutatnom a szerepemből. A darabban sok szó esik róla, de nem mindig azt mondják el, amilyen ő valójában. Vénkisasszonynak tartják, de nem az, inkább bántásból aggatják rá ezt a jelzőt.

- Úgy hirdetik, hogy békebeli mese, miközben a szerepe mélynek, nehéznek tűnik.

Ullmann Mónika: Valóban. Nem tartom könnyűnek. Nagyon jól megírt darab, komoly, mély történetek jelennek meg benne. Békebelinek békebeli, mesének mese, emberi mese, tehát komoly.

- Több mint hét évtizede íródott a történet. Mit ad a mának?

Ullmann Mónika: Nagyon sok mindent. Akkoriban máshol voltak az emberi mércék, határok. Veszekedtek ugyan, de nem gangos ordítozás volt, hanem udvarias, például "legyen szíves, mondja meg nekem, mi a problémája" stílusú. A nyelvezetét is érdemes elég pontosan megtanulni. Igaz, számomra ezt a korabeli nyelvet újdonság kezelni. Első olvasásra nem is gondolnánk, hogy korhű, de közben rájövünk, ez ma már annak számít. Például a megszólítások: "Asztalos úr, kérem szépen..."...ma már nem beszélünk így. És a nyelvezetből adódóan van a darabnak egyfajta viselkedési formája, amit magunkévá kell tenni, hogy hiteles legyen, és hogy egy kis betekintést adhassunk az 1930-as évek Budapestjébe. A darabban van miden, háború utáni sérülés, válság, vannak benne szó gazdasági nehézségről. Tehát sok szálon fut a cselekmény. És természetesen van benne egy szerelmi történet is. Ez olyannyira jól íródott meg, hogy Amerikában három film is készült belőle. Az első volt a Saroküzlet, amiben James Stuart játszotta a főszerepet, ezt még a 40-es években forgatták. A másodikban Judy Garland játszott. Mindkettő hű feldolgozása volt a László Miklós által 1937-ben megírt vígjátéknak. De a Szerelem hálójában című Meg Ryan és Tom Hanks főszereplésével készült film is ezen alapszik. A különbség, hogy ebben csupán a szerelmi szálat emelték ki, és átették a mába, mi nem tettük át. Korabeli, nagyon szép díszletben játszódik majd, ennek megfelelően az akkori viselkedési formát kell hitelesen magunkra ölteni. Hogy közben ne formát játsszunk, hanem önmagunkat. Reméljük egy karácsonyillatú, meghitt darab lesz.

- Mély szerep, mint ahogy a Nő a múltból Romyja is az volt. Miskolcon megtalálták ezek a szerepek...

Ullmann Mónika: Szeretek sok félét játszani, és örülök, hogy eljött ez is, hogy ilyen komoly szerepeket kapok. Ebben az évadban vár még rám Móricz Zsigmond Erdély című Regényének színpadi változata Ari-Nagy Barbara átdolgozásában és a Füst Milántól a Boldogtalanok. Bár szerettem a Chicagot és a Veszett fejszében is jó volt nagy fenekű házvezetőnőként bohóckodni. Ezért is jó Miskolcon, mert mindenfélét játszhatok. Budapesten a színházaknak megvannak az arculatai és annak megfelelően veszik elő a darabokat.

- A Facebookon kerestem önről adatot, de csak olyan oldalakat találtam, ahol a környezetvédelmet hirdeti, vagy éppen a Spektrum tévén futó Barkács Csaj sorozatot. A színészet miért nincs hirdetve?

Ullmann Mónika: Nem vagyok a Facebokon, nem szeretem. Ha bárki találkozik ott velem, az nem én vagyok. Zavarban vagyok attól, hogy saját magam reklámozzam a közösségi oldalakon, vagy hogy felhívjam a figyelmet egy előadásomra. Azt gondolom, ez nem az én tisztem, ezt én szemérmesebben kezelem. Nem tudom, mások hogy csinálják, hogy ízléses legyen, de közben ne legyen árucikk az emberből. Én még nem találtam meg ennek a formáját. Egy jó ízlésű ember, aki ezzel foglalkozik, biztos tudna segíteni egy ilyen oldal elkészítésében. Nem zárom ki, hogy egyszer lesz nekem is ilyen, de most még nem tudok ezzel foglalkozni. Biztos, ha érdekelnének ezek az oldalak, kukkolnám a másikat, akkor jobban érdekelne a saját profilom elkészítése is, de most nem. Számomra sokkal többet ér egy személyes találkozás, még ha öt perces is. A telefonnal is úgy vagyok, inkább üljünk le és beszéljünk. Azt gondolom, a világhálón nincsenek valós kapcsolatok, lehet magunkat ámítani, például hogy egy-egy ilyen oldalon az embert hányan köszöntik fel a születésnapján, de közben házhoz megyünk a pofonért. Becsapás.

- Visszatérve a környezetvédelemre, azért látni, hogy ez fontos téma önnek.

Ullmann Mónika: Igen részt szoktam venni különböző rendezvényeken. Most is lesz egy országos kampány az újrahasznosítás kapcsán, azt segítem majd. Sajnos ez a minimum, amit megtehetek, ennél sokkal többet szeretnék, csak akkor az válna a hivatásommá. A színészet mellett az én életformám ennyit enged.

- A Barkács Csaj népszerű sorozat. Hogy jött az ötlet?

Ullmann Mónika: Körülbelül négy éve forgattuk a sorozatot. Amikor kertes házba költöztem, akkor a barkácsolás lett a hobbim. Nyáron nem dolgoztam és az jelentette a kikapcsolódást, hogy régi bútorokat festettem, díszítgettem. Majd a tévécsatorna felkért, készítsünk ebből műsort. Én magam is csodálkoztam, hogy ilyen népszerű lett, x év után még mindig erről beszélünk.

- Korábban éppen lapunknak nyilatkozta: "celebgyártás...erről szól ma a világ". Ön szerepelt napi sorozatban, felkapott, ismert színész. Mégis, mintha sikerülne kimaradnia a celebgyártásból. Van erre recept?

Ullmann Mónika: Azt kell mondanom, nincs. Régebben én sem tudtam mit kezdeni az újságcikkekkel, amik akaratom ellenére megjelentek. Aztán felvilágosítottak, hogy vannak ez ellen megfelelő lépések. Nekem egyszer kellett ilyen konfliktusba belemenni és onnantól kezdve rólam nem írnak, ha nem akarom. Márpedig én nem mindig akarom. Nyilván én is szívesen beszélek a munkámról, a színházi szerepeimről. De arról nem, hogy vasárnap mit főzök, mert az érdektelen. Az embernek el kell menni bizonyos műsorokba népszerűsíteni magát, illetve a színházat, ahol játszik. De ezeket is igyekszem megválogatni. Hol sikerül, hol nem.

ÉM- N.Szántó Rita