Mint a tatárjárás után…

Muhi - Siralmas állapotban van a muhi emlékmű. A látogatót tábla figyelmezteti: balesetveszély!

Muhi határában próbálta IV. Béla 65 ezres magyar serege feltartóztatni a tatárokat 1241. április 11–12-én, de Batu kán hordái elsöpörték a honvédőket, majd végigrabolták az országot. A csata áldozatainak állítottak emléket 750 év elmúltával, 1991-ben, a Muhi határában a számos díjjal elismert Vadász György építész tervei alapján. A jelképes sírhalom tetején fából rótt keresztek állnak, közepéből, egy „kút” mélyéről egy oszlop tetején angyal emelkedik a magasba. Vagyis csak emelkedne, mert az angyal már elveszítette szárnyait.

Az egykor szépen gondozott emlékhely ma már olyan elhanyagolt állapotban van, hogy meglátogatását kizárólag kalandvágyóknak ajánljuk. Munkatársaink bejárták a területet, ahol siralmas látvány fogadja a megemlékezőt.

Feldúlták a helyiségeket

A stilizált kurgán tetején álló keresztek hiányosságai már távolról is szembetűnnek, az egykori keresztek kopjafává változtak, miután lehullott róluk a keresztfa, de ahogy közelebb megy az ember, más bajokkal is szembesül. Régebben egy kétszárnyú kapu zárta le a bejáratot, ma már ennek hiányában a fogadóépületek ablakára ragasztotta ki a muhi önkormányzat a figyelmeztetést: csak óvatosan, mert az emlékhely területe balesetveszélyes!

Amíg az emlékhelyet az idő és a magárahagyatottság, addig a fogadóhelyiségeket emberi kezek rongálták meg. Az ajtók berúgva, odabenn energiaitalos dobozok és pálinkás üvegek tanúskodnak róla, hogy nem pusztán a vandalizmus vágya vezette a rongálót, hanem szerette volna valahol fedél alatt elfogyasztani italait. A két kis helyiségből mindkettőt feldúlták, de legalább az angyal korábban lehullott, és itt tárolt szárnyát békén hagyták.

A kurgánhoz vasúti talpfákból ácsolt járdán lehet eljutni, de érdemes a lábunk alá nézni, mert egyetlen ép darab sincs közöttük. Amelyik nem korhadt el teljesen, az végighasadt, hullámosra vetemedett. A dombra spirálalakban felfutó utacska sincs jó állapotban, bár az itt egykor elhelyezett talpfáknak még a gravitációval is meg kell küzdeniük. Némelyikük feladta és lecsúszott a domb oldalán. Ezeket gondos kezek összegyűjtötték, és az emlékmű belsejébe hordták. Innen tör a magasba az az oszlop, aminek tetején a csonka angyal próbál szárnyra kapni. A „kút” fenekét pallódeszkák alkotják, s hogy ellenálljanak a víznek, valaki gondosan olajjal itatta be őket – esős időben ezért érdemes az eddiginél is körültekintőbben mozogni is, mert erősen csúszik, s így könnyen a felszedett deszkák helyén hátramaradt lyukakba eshet a látogató.

Tenyérnyi repedések

A „kút” teteje sincs jobb állapotban; a domb egyik oldala suvadni kezdett, magával vitte a bazaltból rakott fal egy részét. Az ébredő erőkre jellemző, hogy kettétépték a kút kávájául szolgáló betont is, amin most tenyérnyi repedések futnak végig.

Az emlékhely nem műemlék, a megyei önkormányzat diszponált fölötte, ám tavaly át kellett vennie a muhi önkormányzatnak. A településnek azonban sem forrása, sem ereje nincs rendben tartani a két és fél hektáros területet, örülnek, ha a közmunkások a falu alapvető feladatait el tudják végezni.

ÉM-SZP