Jegyzet: A szerencse fiai

A szelvény még hárommezős, háromszor kell ugyanazt az öt számot beikszelni. Szántó István jegyzete.A mezőcsáti Barna Mariska fekete kötőjéből mindig kikandikál a lottószelvény. Péntek délelőttönként pontos időben besétál a Kossuth utcai bankba, hogy megnézze a nyertes számokat. Az otthon felejtett, sosem volt szemüvegére tekintettel kéri a revíziót a pénztárostól. A kavicsos háztól az otépéig, az alig háromszáz méteren fejben háromszor is elosztja a remélt százezreket. Egyetlen unokáját se felejtené ki az ajándékozásból. Ha mégis, újrakezdi. A bankfiókban végül lemondóan sóhajt egy nagyot, kifelé már vigasztalja magát. A jövő héten biztosan övé az ötös. Elvégre fél napokat imádkozik, mielőtt megveszi a három darab, három forint harmincfilléres lottót. Mariska néni túl a kilencvenen tudja meg, hogy mi a miskolci lottóházban lakunk. Ott, ahol a szelvényeket szortírozzák. Egyik délután maga is beles a lottózó nyitott ablakán, ahol csaknem félszáz nyugdíjas a sors­jegyeket rakosgatja. Kérdezi, ismerek-e ott valakit, mert ha igen, tehetnék valamit az érdekében. Nem lepődöm meg. Ez a mentalitás tartósan belénk ivódott. Sosem gyógyulunk ki belőle.

Szilágyi Lászlót, az észak-magyarországi ötös iroda vezetőjét tényleg ismerem. Amikor kilépek a társasházunk kapuján, ő akkor sétál be a lottózóba. Rend és fegyelem van a portáján. Sorsolási időszakban, csütörtöktől péntek estig a madár se szállhat be oda. Eszlári Árpád csoportvezető máig emlékszik a munkatársakra, Horváth Sándorra, Barna Gyulára, Rem Kálmánra, Rozinai Lászlóra, Kovács Györgyre, Koscsó Jánosnéra, Havas Jánosnéra, Jobbágy Józsefnére, Cár Károlynéra, Dulai Györgynére. Férfi a főnök, de itt teljes a nőuralom. Ahol komoly a tét, elengedhetetlen a gyengébbik nem figyelme, pontossága.

A szelvény még hárommezős, háromszor kell ugyanazt az öt számot beikszelni. Fárasztó, de megvan az oka. A hátlapjára felírhatjuk a nevünket, bár ezzel megkockáztatjuk, hogy főnyeremény esetén felfedik a kilétünket. Ettől sose tartok, jobban aggódom, hogy elvész a szelvény, ezért sosem maradok anonim. Így a kettes 16-20 forintját is kipostázzák. A bedobás határideje csütörtök, vidéken délig, a városban késő este. Figyelem, hogy mások is, amikor a szelvényüket begyömöszölik, elmormolják Fortunának az ismerős fohászt. Közben a házunk földszintjén munkára sorakoznak a nyugdíjasok. Jól fizetik őket, nem könnyű bekerülni a csapatba. Először megfestik a számsorba rakott szelvényeket, majd kétfelé nyisszantják valamennyit. Az egyiket közjegyzők jelenlétében a páncélszekrényekbe zárják. Biztonsági őr vagy bármilyen egyenruhás nem kell ehhez. Ez még a béke szigete. Pénteken 11 órakor a Kossuth rádió közvetíti a húzást. Ceruzával remegő kezünkben hallgatjuk, mikorra leszünk milliomosok. Szemünk előtt vibrál Lottó Ottó, akit a filmeken csak a vörös Kabos Laci személyesíthet meg. Az irodában már sajtolják azt a kis rácsot, amivel a mások szerencséjére vadászók egyetlen ránézésre kiválasztják a nyertes szelvényeket. Szemrontó, idegfeszítő, fárasztó meló, nem is csoda, hogy mindig van egy csomó tévedés. Ha nem vennék észre, a nyertes úgyis reklamál, akkor meg előszedik a páncélban őrzött másolatot.

A Lottóigazgatóság az Országos Takarékpénztár legelitebb részlege, csupa jól fizetett ember, nehogy bárkinek eszébe jusson valami csalafintaság. Tagadják, sőt kifejezetten cáfolják, mégis sokáig él a pletyka, hogy a bennfentesek miként választják ki a nyerőszámokat. Az átlátszó gömbbe egyenként berakott golyók közül az előre megbeszélteket lefagyasztják vagy felmelegítik. A húzó érzékeli, melyiket kell kikapnia a jól megpörgetett kerékből. Eszlári úr, aki mindvégig ott van a tűzvonalban, és a régióban megtartott valamennyi sorsoláson asszisztál, egyszerűen lehetetlennek tartja az ilyen machinációt. Hogy próbálkozások vannak, az biztos. Szinte minden nagyobb nyereménynél megesik egy-két reklamáció. Például olyan, hogy nem rendesen ürítették ki a gyűjtőládákat, és valakinek a szelvénye benne maradt. Persze pont annak, aki a szerencse fiának vallja magát. A miskolci irodában sűrűn folyik az ilyen és ehhez hasonló jegyzőkönyvezés. Ám amikor az ellenőrző szelvény kibányászása sikertelen, máris lezárul egy szép álom. Megtörténik az is, hogy míg a fogadó szelvényt jól, az ellenőrzőket rosszul ikszelték.

Mariska nénink is egy csalás áldozata lesz. Köztudott, mennyire áhítja a nagy nyereményt. Így az egyik péntek délután egy szomszédja felkeresi, hogy négyese van, és zálogba hagyná nála a szelvényét. Mindössze tízezret kér tőle, hogy áldomást ihasson. Majd ha közösen kiváltják, a nyereményből megadja. Egyszerű trükk az utólagos ikszelés, sok embert megvezetnek vele. A régió egyetlen, délben megjelenő lapjában a húzás után fél órával már leközlik a nyertes számokat – zárójelben, a tévedésért felelősséget nem vállalnak. Sokáig rejtély, hogyan képesek erre a frissességre. Elárulom. A sorsoláskor már valamennyi nyomdai henger pörgésre készen áll. Takács József barátom a rádióból jegyzi a számokat, és rögtön bevési a nyomóhengeren sterilen hagyott szelvényre. Ne tessék mosolyogni, ez a kor egyik legnagyszerűbb kommunikációs és egyben technikai találmánya.

- Szántó István -