Tartanak az "útonállóktól"

Miskolc - Tízméternyi kerítés megteremthetné a békét állatvédő és járókelők között.Számos hatóságot megkerestek már panaszukkal a Felsőzsolca határában, a horgásztó közelében hétvégi házzal rendelkezők, mert félnek a csavargyári bekötőút mellett lévő telekről időnként kiszökdöső kutyáktól. Mint legutóbbi, a Miskolci Rendőrkapitányságra benyújtott panaszukban fogalmaznak, menetrendszerű buszjárat híján a bekötőúton gyalog és kerékpárral is járnak a telkekhez –, „bár ez mostanában életveszélyes. Az említett telken 10 fölötti létszámban találhatók kutyák, melyek nem elzárva, az embereket veszélyeztetve kóborolnak a közúton”, áll a beadványukban.

Kilátogattunk

Csütörtökön kora délután látogattunk el a levélben is említett „tanyára”. Arra számítottunk, hogy miközben a víkendházak felé haladunk, utunkat állják majd a levélben is említett vérnősző fenevadak, ám mivel ez nem következett be, túl is mentünk a házon. Kiabálásunkra azonban feléledtek a kutyák és megrohanták a kaput. Az apróbbak közül hárman átfúrták magukat a sövényen, és pillanatok alatt közrekapták munkatársainkat, ám semmi támadó szándékot nem árultak el.

Sikerült túlkiabálni a kutyaugatást, és a házból előbukkant Nagy Lászlóné, gyerekével él a világvégi házban. Amikor beinvitálta munkatársainkat az udvarra, a kutyák, amelyek korábban ingyenes nadrágszabással fenyegetve csaholtak a kapu előtt, most megjuhászkodva köröztek az idegenek körül. Némi ismerkedő szimatolás után megnyugodtak, és elheveredtek a porban, vagy egymást lökdösték, hogy közelebb kerülhessenek egy simogató tenyérhez.

– Általában nincsenek kinn az utcán, csak ha jön valaki. Most is csak amikor mentek ki, amikor megálltak a kapu előtt, nem. Miért csatangolnának az utcán, amikor a gazdi odabenn van? – mondta Nagy Lászlóné.

– Tizenhárom-tizennégy kutyám van, de nem tenyésztem őket. Csak befogadom a kóbor állatokat, amik senkinek se kellenek – mesélte a gyakorlatilag kóborkutya-menedéket vagy afféle eb-nyugdíjasotthont üzemeltető asszony.

– Be vannak oltva, csipeltetve, a szukákat igyekszem ivartalaníttatni. Most is három lánykutya ivartalanítása van folyamatban. Állandó kapcsolatban állok a Miskolci Állatsegítő alapítvánnyal is, ők élelemmel is segítenek nekem. Nézzék meg, milyen szép fényes a szőrük, egyikük sem éhezik! – mutatott végig védencein az asszony, aki tisztában van vele, hogy konfliktusforrást jelent, hogy a kerítést helyettesítő sövény alatt az utcára szöknek a kisebb termetű kutyák, de mint mondta, a nyugdíjából még nem tudta teljesen körülkeríttetni a telket.

– Mit csináljak velük? A többségük öreg kutya, aki senkinek sem kell. El nem kergethetem őket! – mondta az asszony, miközben a tolakodó állatok között kiosztott egy nagy adag simogatást. – Voltak kinn a rendőrök is, azt mondták, ha huszadikáig megépítem a kerítést, nem büntetnek meg. De még nem tudom, hogyan lennék erre képes. Jó lenne, ha valaki segítene, raklappal vagy használt hullámpalával. Nem is magam miatt, hanem a kutyusokért…

ÉM-SZP