Rusznák András: "Számomra a kíváncsiság a legfontosabb"

Miskolc - A fiatal színészt újabb főszerepben láthatjuk egy újabb Shakespeare-darabban – több más szerepe mellett. Interjú Rusznák Andrással.

Rusznák András öt éve végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, a miskolci színházban harmadik évadát kezdte. Már az elsőben is a sokat és sokrétűen foglalkoztatott miskolci teátristák közé tartozott, A Gézagyerekben már a címszerepben tűnt fel, s megkapta Hamlet szerepét. A szakmai kihívások sora folytatódott az elmúlt évadban és a most indulóban is.

- Három fontos szerepe is van ebben a szezonban. Foglalkoztatták ezek a nyáron?

Rusznák András: Év közben nincs idő a pihenésre, egymást érik a feladatok. A nyár számomra mindig a teljes kikapcsolódás ideje, idén nyáron különösen nem lett volna időm a szerepekre gondolni, március 9-én megszületett a kislányom, aki bőven adott teendőt számomra is.

- Idén először Harry hercegként lép a közönség elé, Shakespeare IV. Henrik című drámájában. Nehéz szerep ez?

Rusznák András: Szeretem olvasni és játszani is Shakespeare-t. Nagyon vártam ezt a munkát is. A herceg titkokkal teli. Nekem, nekünk kell megfejteni. Számomra a kíváncsiság a legfontosabb egy szerep megformálásánál: fontos, hogy kíváncsi legyek erre az emberre. Ez még az ízlelgetés ideje. Érdekel, mi lesz, hová jutunk el a próbák során.

- Valamilyen kép önkéntelenül is kialakul az olvasóban a szereplőkről. Önben milyen kép körvonalazódott a hercegről?

Rusznák András: Valamilyen képem nekem is van róla, de ez nyilván változik, minél mélyebbre hatolva vizsgáljuk a drámát, a történetet, a szereplők egymáshoz való viszonyát. A herceg az apjával vívódó fiatalember, igazából semmiféle viszonyuk nincs egymással. A próbákon azt boncolgatjuk, hogy ennek ellenére, jóval a felszín alatt nagyon is kötődnek, ragaszkodnak egymáshoz. Sok közöttük a hasonlóság, sőt szeretik is egymást, de ezt nem mutatják ki.

- Adódik a kérdés: a saját édesapjával milyen a viszonya?

Rusznák András: Nagyon-nagyon jó. Sok a hasonlóság közöttünk. Régen olyan volt ez, mintha barátok lettünk volna. Kicsit meg is ijedtem ettől: biztos, hogy ezt, vagy azt épp velem kellett megbeszélnie? Egy ideje nagyon ritkán beszélünk, akkor is telefonon. Ha viszont találkozunk, akkor pár mondatból megértjük egymást.

- Mitől lesz a mi világunkba aktuális a IV. Henrik?

Rusznák András: Ez nem is kérdés. Shakespeare-től. Ő minden pillanatban aktuális.

- Akkor úgy kérdem: mitől érzem majd magam úgy a nézőtéren, hogy ami a színpadon van, az az én világom is?

Rusznák András: A rendező, Kiss Csaba kifejezetten politikai üzenetet célzott meg. Több szálon fut a cselekmény, de ezt az erősebb vonalat húzta meg benne: „Értsétek meg emberek, ez így nem megy tovább! Marcangoljátok egymást, te jobbra, én balra… Fogjuk meg egymás kezét és menjünk egy irányba!”

- Lehet, hogy épp a politikai szerepvállalástól való idegenkedés taszítja el a fiút az apjától?

Rusznák András: Harry viszonyulását ez az undor jellemzi. Valamint ez az egész utódlás-kérdés. „Mitől lettem én király? Attól, mert apám meghalt, s én ide születtem?” Ezeket a gondolatokat nyilván az is közel hozza hozzá, mert sokat van együtt Falstaffékkal, mondhatni az utca emberével. Számára az a természetes, ahogyan ők beszélnek, élnek. Ő ezt a szabadságot érzi belülről jövőnek és igaznak.

- Látott már IV. Henrik-előadást?

Rusznák András: Nem. Nincs, ami e téren befolyásolna.

- Említette, hogy szeret Shakespeare-t játszani: milyen Shakespeare-szerepei voltak?

Rusznák András: A főiskolán a Lear király Zsótér Sándorral. Főiskolás koromban Marton Lászlóval, aki osztályfőnökünk volt, egy évig a Szent­ivánéji álommal, majd egy évig Londonban is azzal foglalkoztunk. Tavaly a Hamlet, szintén Kiss Csaba rendezésében. De hát még csak öt éve vagyok a pályán!

- Ebben a szezonban a másik szerepe Tuskó Rupi, Az eltört korsóban. Ennek nyáron megvolt már az előbemutatója, így tapasztalatok birtokában beszélhet róla.

Rusznák András: Tuskó Rupi vidéki fiú, van egy szerelme. Én is vidéki fiú vagyok, s mintha ott nem lenne annyira bonyolult a szerelem, mint egy nagyvárosban. Szerintem a vidéki fiúk inkább feleséget, a városiak inkább partnert választanak maguknak. Ez a fiú a darab elejétől a végéig féltékeny, mert azt hiszi, hogy a lány, akibe szerelmes, megcsalta őt. Ennek a lelkiállapotnak a különféle fázisait éli meg, széles érzelmi palettán, a mély fájdalomtól a dühön, a kétségbeesésen át addig a pillanatig, míg elhiszi, hogy elveszítette a szeretett lányt, s már nem tesz érte semmit… Nagyon-nagyon szerettem próbálni. A rendezővel, Szőcs Artúrral a főiskolán kezdtünk együtt dolgozni. Tulajdonképpen ő hívott ide is. Tudtam, hogy jó kézben vagyok, nem megyek tévútra. Tudtam, hogy az ő részéről is megvan a bizalom, s egy színész számára ez nagyon fontos.

- Az eltört korsó előbemutatója után milyen visszajelzéseket kapott?

Rusznák András: Két előadásunk volt közönség előtt. A próbák alatt egy irányba mentünk, nagyon jó munka volt ez. Mindenki nagyon szerette! A közönség is.

- Akkor a mostani, októberi bemutató közönsége is azt láthatja, mint az előbemutatóé?

Rusznák András: A külsőmön lesz egy kis változás. Évad végén Artúr azt kérte, vágjam le a hajamat teljesen, és hagyjak bajuszt. Nem volt ellenemre, szeretem, amikor a külsőmön változtatni kell. Itt indokolt is volt: az apámat alakító Szegedi Dezső is kopasz volt, ő is bajuszt viselt, így ültünk egymás mellett a tárgyaláson. Az apa–fiú viszony ábrázolása nagyon erős ebben a darabban. Most a többi, futó előadás miatt nem leszek kopasz… A nyár végén visszajöttem nagy szakállal, s nem akartam leborotválni, mert a kislányom nagyon szerette, abba kapaszkodva ült fel. Csaba egy idő után azt mondta, talán jól is állna ennek a hercegnek a szakáll, de egyéb előadások miatt mégis megváltam tőle.

- A harmadik szerepe, tulajdonképp főszerep, az Illatszertárban.

Rusznák András: A IV. Henrik után lesz egy hetünk, amikor felújítjuk Az eltört korsót. Rögtön utána jön az Illatszertár, karácsony körüli bemutatóval, Szabó Máté rendezésében. Mátéval ez lesz az első közös munkám.

- Szalóczi Katalin -