Diplomata a számozott utcákon

Miskolc - André Goodfriend, az USA budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője járt a számozott utcákban.

„Bennünket, Kanadából visszatérteket kinéznek innen… Nem tudja véletlenül, hogy lehetne visszamenni?”, kérdezte egy férfi André Goodfriendet, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivőjét kedden délután a számozott utcákon tett sétája alkalmával. A nagykövet-helyettes kissé zavarban volt. Látszott rajta, ilyen kérdésekre nem igazán volt felkészülve, de mint jó diplomata, diplomatikus választ adott. Nincs egészen tisztában Kanada bevándorlási politikájával, mivel – bár a kontinens ugyanaz – az egy másik ország, mondta.

Az ideiglenes szóvivő amúgy sem azért jött Miskolcra, hogy repülőjegyeket osztogasson a számozott utcán lakó, de onnan hamarosan távozni kényszerülő romáknak, csupán tájékozódni szándékozott a helyzetről. Legutóbb a kanadai nagykövet tett hasonló tájékozódó kirándulást Lyukóvölgyben, aminek az lett a vége, hogy a Kanadában politikai menedékjog iránt folyamodókat összecsomagolták, és hazaküldték. Persze előtte a követ hozott néhány könyvet, meg játékot, hátha kevesebben gondolják úgy, hogy a Kanadában font kerítés kolbászosabb a hazainál.

Sátorbontás

André Goodfriend Daróczi Ágnes meghívására érkezett Miskolcra, és miután ellátogatott a városházára, elbeszélgetett a két hete a virág­óra tövében táborozással tiltakozó romákkal. A nagykövet-helyettes az életükről kérdezte őket; hogyan élnek, mennyiből, van-e szakmájuk, dolgoznak-e? Elmondásukból az ideiglenes szóvivő hallhatta, még a szakmával rendelkezők sem tudnak fizető álláshoz jutni, többségük közmunkát végez – azonban azt is elmondták a tiltakozók, hogy nem csak a romák számára nincs munkaehetőség, a magyarok éppúgy nem tudnak elhelyezkedni.

A beszélgetést kissé megnehezítette, hogy egészséges munkazaj közepette a közelben már állították az augusztus huszadikai programhoz a színpadot. Miután minden jelenlévővel váltott pár szót, a helyettes nagykövet elindult, hogy személyesen is megtapasztalja a számozott utcák légkörét, a roma aktivisták pedig lebontották sátraikat.

Mást jelentő számok

„Ezeknek az utcáknak nincs nevük, csak számuk; ha valakinek azt mondod, a számozott utcákban laksz, már tudja, honnan jöttél”, mondta Tamás Attila, a cigány kisebbségi önkormányzat tanácsadója. Ő volt az amerikás vendégek idegenvezetője. A nagykövet-helyettes ezt érdekesnek találta, ugyanis az Egyesült Államok nem egy nagyvárosában az számít kivételnek, ha egy útnak neve és nem száma van, és hogy ott nincs abban semmi degradáló, ha valaki „számozott” utcában él.

A vendégek a stadion parkolójában tették le az autóikat, aztán a Tizedik utca irányából léptek be a felszámolandó „gettó” területére. Miközben lassan végigballagott a csoport az egykor szebb napokat látott épületek között, itt-ott kíváncsi emberek feje jelent meg az ablakokban. Közben Tamás Attila válaszolt a nagykövet-helyettes kérdéseire: mikor épültek ezek a házak, lehet-e tudni, hová mennek innen az emberek? André Goodfriend megkérdezte, mi lett azokkal, akiket már kilakoltattak, mire kiderült, hogy őket rokonok fogadták be.

„Itt még rendben van, de ott az Ötödik utca környékén már egy kicsit zűrösebb”, ismerte el Tamás Attila, amit az is alátámasztott, hogy egy csíkos járőrautó folyamatosan cirkált a környéken. Az egyik sarkon megállva lassan gyűltek az ügyvivő köré az emberek, akik között voltak olyanok, akiknek élő lakásbérleti szerződésük van, és még nem szólították fel őket a távozásra, de olyan is, aki már megkapta az „útilaput”.

ÉM-SZP

Sorsok és panaszok

Nem tudják, mi lesz velük, a legrosszabb a bizonytalanság – derült ki a számozott utcán élők panaszaiból, akik között cigányok, magyarok egyaránt vannak. Aki már magkapta a felszólítást az önkormányzati bérlakás elhagyására, az nem tudja, hová mehetne, de akinek élő szerződése van, az sem tudja, mi lesz vele, mert még nem kapott értesítést. Vannak köztük beteg emberek, sokgyermekes családok, akik itt, Miskolcon élték le az egész életüket. Többen azért kaptak lakást a számozott utcákban, mert a kohászatban dolgoztak. Egy asszony azért vált rosszhiszemű jogcím nélküli lakóvá, mert a férje temetése elvitte a lakbérre valót is.