Jegyzet: A vurstli vége

Hogy lesz egy elektrotechnikusból hintáslegény? Könnyen. Mindenkivel megeshet, hogy benősül egy cirkuszos családba. Szántó István jegyzete.

Gyuri barátom minden tavasszal megkeres. Hogy vagyunk, jól vagyunk, majd mellékesen kirakja a szokásos paksamétát. Levelezés a hatóságokkal, elutasítás fellebbezés, meddő panaszáradat. Semmit nem kell mondania, tudjuk mindannyian, ebben az országban mindenki szereti a lángost. A lángossütőket viszont ki nem álljuk. Így vagyunk a mutatványosokkal is. Kertész György családjának van egy-két körhintája, kicsiknek, nagyoknak való, meg egy csodálatos céllövöldéje. Igazi kispolgári csökevény, a múltból a nyakunkon maradt maszek mutatványos. Számkivetett, nem ellensége a rendszernek, de csak a nyűg a tanácsi dolgozóknak. Keresi a helyét Miskolcon és a környéken, de bárhová menne, kitelepülne, valaki mindig tiltakozik ellene. Hangos a zene, zajosak, zavarja, őket a sokadalom vagy éppen nem illenek a városképbe. Talán egyedül csak a Csanyikba hívják, a majálisra meg a nagyobb vidéki búcsúkba. Rendszerváltás után se sok minden változik. A gyerekek kedvelik a játékait, a felnőttek se kerülik el a lövöldéjét, még se olyan már, mint régen volt. Pórias, idejét múlt szórakozás mobiltelefonnal a kézben forogni egy műanyag paripán, vagy légpuskát sütögetni a lézeres tévés konzol játékok korában. Gyuri az idén már hanyagolt, nem keresett, minek is tenné, minden mutatványos szerkezetétől megszabadult. Akár boldog, szabad ember is lehetne.

Hogy lesz egy elektrotechnikusból miskolci hintáslegény? Könnyen. Mindenkivel megeshet, hogy szerelmes lesz és benősül egy cirkuszos családba. Harangi lányt vesz el, egy született artistát. S miközben a durvahengermű elektromos terveit rajzolgatja mellékesen Laci bácsinak, apósának is megszerkeszti a körhinta villanymotoros hajtását.

Hétvégén maga is beszáll a lakókocsiba, és járják a vidéki búcsúkat. A körhinta még láncon függ, mint azt Törőcsik Mari első filmjéből megismerjük. Ám mivel villany sincs, mindenütt a gyerekek hajtják a karusszelt is. Cserébe később maguk is felülhetnek. Gyuri vezényel, kiabál, no, még egy kört majd most jön a ráadás. A verejtéktől csapzott kölykök fáradtan csusszannak egymás helyére. Vidéken hosszasan sorakoznak a céllövölde előtt. A pálcikákon még tükrös mézeskalács szívek, s apró csecsebecsék díszelegnek. A babákat maguk öltöztetgetik, hogy kívánatosabbak legyenek. Még nincs az a bolt, ahol a lőni valókat kínálják.

Vita mindig van, miért is ne lenne. A Harangi család béketűrő, mindig igazat adnak a reklamálónak. Három féldeci után persze, hogy félrevisz a légpuska. Pityókásan őket is eltalálják egy párszor, sebaj annyi mint egy szúnyogcsípés. Direkt ilyen félrehordó puskát adnak, morogják a villogó, elemes kislámpára utazók. Ilyenkor előkerül egy másik fegyver a pult alól, egy olyan, amivel már célozni se kell. S a kislámpa csodák csodájára az első durranásra önként leugrik a hurkapálcikáról. Ha mégse, a mesterlövész kezébe csúsztatják.

A lányuk a leghíresebb magyar cirkuszban, a Donner lovascsoportnál artista. Járja a világot, és a távolból menedzseli a családot. Olaszországban felkutatja a legjobb mutatványosokat. Olyan vidámparkosokkal ismerkedik meg, mint amilyenek a felejthetetlen Különben dühbe jövök, című filmben is szerepelnek. Gyuri barátom megkapja a város legszebb körvasútját. Övé a legcsábosabb gyerek körhinta. Van helikoptere, rendőrkocsija és párban lovagoló csikói. S valahogyan mégis a kis mozdony a legmenőbb. Talán azért, mert oda egyszerre hárman is beszállhatnak.

Sokáig, több nyáron át a miskolci tapolcai strand melletti üres parkolóban boldogítják az apróságokat. Számára ezek az évek a legboldogabbak és a legszerencsésebb. Békebeli nyarak, vendégekkel telis-tele szállodák, a strandról ki-beözönlenek a fürdőzők. A Júnó szálló előtt nincs egyetlen szabad parkoló hely. Késő estig megállás nélkül pörögnek a hinták, és naponta kétszer kell pótolnia az ellőtt muníciót. A pártbizottság megyei első titkára korán megy el Tapolcáról, és későn ér a strandbüfé előtti sorra. Ilyenkor lejjebb veszik a hangerőt, lágyulnak a dallamok, mert sose lehet tudni. Meg ugye, jó lenne jövőre is ide telepedni.

Kertész úr hintái és légpuskái kiöregednek. A vadaspark előtt már csak megszokásból pakolnak ki. A forgalom csekély, a mai gyerekek már minden áruház előterében ringathatják magukat valamilyen automata játékban. Más idők, más ízlés, a vurstlis világnak vége. A pesti vidámpark is lehúzza a rolót. Gyuri is eladja a játékait. Hiányzik is meg nem is a cigányélet, a jövés-menés, a ki-berakodás és a vásári sokadalom. Egy-két hintás figurát megtartana emlékbe. Egy fehér paripát és a kisvasutat. Majd mégse teszi. Minek már egy öreg szívet ilyennel fájdítani.

- Szántó István -