Félmillióan a csíksomlyói búcsún

A Kis-és Nagysomlyó-hegy közötti nyeregben, a Hármashalom- oltárnál tartott szentmisén félmillióan vettek részt.

Megyénk szinte valamennyi településéről - Mezőkövesdtől Putnokig, Tiszaújvárostól Encsig - érkeztek csoportok a csíksomlyói pünkösdi búcsúra, hogy lelkileg feltöltődjenek. A legtávolabb hely, ahonnan ellátogattak a jeles eseményre, Ausztrália volt. Négy zarándokvonat indult Magyarországról: a Boldogasszony Zarándokvonat, a Történelmi Székely Gyors, de nem hiányzott a Csíksomlyó Expressz és a Székely Gyors egyesített szerelvénye sem. Én a Luterán András polgármester vezette felsődobszaiakkal jutottam el a pünkösdi szentmisére, 53 társammal együtt. Félmillió embernek hirdette Isten igéjét az ünnepi szónok, Oláh Dénes, Maros-Küküllő egyházkerület főesperese. Sok megszívlelendő üzenete volt, íme az egyik legfontosabb: "Próbáljunk úgy élni keresztényként, és úgy megállni a helyünket magyarként, bárhová is állított az Isten, hogy mindkét közösségünk becsületére váljon következetes, szolgálatban kiteljesedő életünk. Mert semmiféle közösség nem teremtődik magától, és nem szerezhető be leszállított áron!" Idézte Ferenc pápát, aki azt kérte az egyházi méltóságoktól, hogy "ne hagyjátok a démoni erőknek szétverni mindent, mert akkor a multik azt tehetnek velünk koldusszegényként, amit akarnak". "Az egyház a bűnösök közössége lehet, de nem a hitetlenek társasága" "Elég volt az értelmetlen zászlólengetésből, a harci romantikából" - hangoztatta az ünnepi szónok.

Ki miért jött Csíksomlyóra és milyen élményekkel távozott?- tettem fel a kérdést a tömegből kiválasztott néhány embernek. Íme a válaszok:

- Nincs miért, már hatodik éve hazajárunk ide. Hívott a belső hang - osztotta meg a titkát egy győri fodrászlány. Egy középkorú balassagyarmati férfi számára megemlékezés a csíksomlyói búcsú. "Mindig viszünk haza valamit!" Az abaújszántói Hajni ―fején a 2000-es római Katolikus Ifjúsági Világtalálkozó drapp színű, kék csíkos sapkája― vallásos indíttatásból kereste fel a somlyói hegyet: " ―mert van mit megköszönni. Az ember hajlamos elfelejteni azt, hogy nyitott tenyérrel járjon. Amit kivesz belőle vagy beletesz az Isten, azt el kell fogadnunk. Ha valamit elvesz, legyen az egészség vagy kapcsolat, azt el kell engedni. Ha kapunk, ugyanolyan szeretettel fogadjuk. A ferences lelkület miatt ébresztődött fel ez a gondolat. Az ég madarait nem táplálja, a rét virágait sem öltözteti senki, mégis színesen pompáznak. Ne aggodalmaskodjunk, a Gondviselőre bízzuk magunkat." A Szabolcs-Szatmár-Bereg megye csücskéből, Szatmárcsekéről immár hetedszer érkező idős hölgy válasza ez volt: "Találkozni akartam Szűz Máriával, hogy mit kapunk, az mindig csak utóbb derül ki."

A Hernád-partiak utazását egyébként a Felsődobszáért Alapítvány szervezte és támogatta. Juhász Endre, az alapítvány kuratóriumi elnöke elmondta, hogy Csíksomlyó mellett több napot eltöltöttek testvértelepülésükön, Vármezőn és Nyárádköszvényesre is ellátogattak, ahol Magyari Péter polgármester, Szász Levente alpolgármester gondoskodott az erdélyi vendégszeretetről, a hangulatfelelős pedig Lukács Feri, a tangóharmonikás volt. Megosztotta uniós tapasztalatait a felsődobszaiakkal Frunda György szenátor, a székely élet hétköznapjaiból Magyari Pál fakitermelő adott ízelítőt. Megismerkedtek a csoport tagjai Szováta nevezetességeivel is, és gyönyörködtek a parajdi sóbarlang csodás látnivalóiban. A korondi vásári forgatag is sokak érdeklődését felkeltette, akárcsak a királyhágói színes kavalkád. A kolozsvári városnézés során Csomós Borbála idegenvezető bemutatta a Bolyai-egyetemet, a templomokat, a történelmi utcarészleteket és természetesen a híres házsongárdi temető sem maradt ki a programból. Itt Luterán András polgármester, az alapítvány alapító tagja, Untisz László alpolgármester és Gönczi Miklós képviselő koszorút helyezett el Dsida Jenő költő sírfalánál.

A fáradtságot elfeledve, élményekkel gazdagodva lépték át Ártándnál a magyar határt.