„A nyitást igazából nem a közönség akarta”

Miskolc - Különleges évad a mostani a Miskolci Szimfonikus Zenekar történetében.Kovács László karnagy 30 éve művészeti vezetője az 50. születésnapját ünneplő Miskolci Szimfonikus Zenekarnak. A klasszikus műveken túl szerette volna megmutatni azt is a közönségnek, hogy nemcsak Vivalditól Bartókig terjed a zeneirodalom.

Ötvenedik születésnapját ünnepli a Miskolci Szimfonikus Zenekar. Van-e arra példa Magyarországon, hogy ilyen hosszú kort megér egy komolyzenei profillal rendelkező együttes?

Kovács László: Tulajdonképpen, ha egy zenekarnak nincs balszerencséje, akkor megéri az ötven évet. Még a 100-at és a 150-et is. Néhányról tudok csak, melyeket feloszlattak.

Ez az évad nemcsak a zenekarnak jubileum, hanem önnek is, hiszen épp 30 éve az együttes művészeti vezetője, karnagya.

Kovács László: Igen, ez a 30. szezon. Nagyon pontosan emlékszem arra, hogyan lettem a zenekar karnagya. Előtte másfél évet itt töltöttem Mura Péter, az akkori karmester mellett másodkarmesterként. Én akkor diplomáztam harsonából. Emlékszem, hogy mindig a harsonával érkeztem ide. A szünetben elővettem a hangszeremet, és gyakoroltam. Ez nagyon tetszett a zenészeknek, mert úgy érezték, hogy közibük való vagyok, mert hangszeren játszom, ami nem feltétlenül jellemző a karmesterekre, akik ugyan zongoráznak, de ritka, hogy valamilyen zenekari hangszerük is van. A másfél év után öt évet töltöttem a budapesti operaházban, ahol dirigáltam és korrepetitor is voltam. Akkor aztán jött az a lehetőség, hogy én akarok-e a legfiatalabb karmester lenni az operánál továbbra is, és várni, hogy majd jönnek a lehetőségek, vagy eljövök Miskolcra, és megnézem, hogy amikor én magam vagyok felelős mindenért, akkor mire vagyok képes. Ezt az utóbbit választottam, amit nem bántam meg azóta sem.

A teljes interjút az Észak-Magyarország szombati számában olvashatják.