Nézőpont: Rossz nyomon

Az embert mérhetetlenül szomorúvá teszi ez az üzenet: a sorsát érintő ügyek a feje fölött dőlnek el... Bujdos Attila írása.

Ötszáz millió forintot adna a kormány a tapolcai strandfürdő fejlesztésére. A közösség ezt kevesli, korábban ennek legalább a hatszorosát emlegették a hivatalos nyilatkozatokban. Érezhető a tanácstalanság, megfogalmazódik a kétely: bízhatunk-e ígéretekben, megígérőkben. Az ügyben néhány nap hallgatás után megszólalt a strandfürdő fejlesztésének miniszteri biztosa is, tudatva: rossz nyomon jár, aki szerint 500 millió forint elköltése miatt miniszteri biztost neveznek ki a tapolcai standfürdő fejlesztéséhez. Azt is hozzátette: a strandfürdő több lépcsős fejlesztés, a maga részéről pedig biztos benne, hogy mind ez, mind a diósgyőri stadionfejlesztés megvalósul. Többet nem akart erről mondani.

Én úgy vagyok ezzel, hogy nyilván az is fontos információ, ha a miniszteri biztos nem nyugtalan a munkája értelmét és lehetséges végeredményét illetően, szerintem a város fejlődősére vágyók közös érdeke, hogy ne tévedjen, de aligha ez az egyetlen fontos részlet. Ezért sajnálom, hogy a nyilatkozat ott ért véget, ahol. Megint nem lettünk okosabbak, plusz az embert mérhetetlenül szomorúvá teszi ez az üzenet: a sorsát érintő ügyek a feje fölött dőlnek el, olyan magasságban, ahová nem bejáratos, ahová minimum a miniszteri biztosság a belépő. Más ne akarja beleütni az orrát.

Nem színezném, amúgy is ritkán szempont az ember kedélye, valahogy mindig nagyobb dolgok forognak kockán. Csak sajnos, megint egyszer bemondásra kellene elfogadni, hogy lesz majd szebb jövő, épül majd példának okáért strandfürdő Tapolcán. Anélkül kellene hinni benne, jól szereti a Mi Városunkat is a kormány (amikor nem úgy ígér, mint másoknak, egyben az egészet), hogy tudnánk, mi az értelme ennek. Nem is az, hogy nincs jó nyom, de voltaképp nyom sincsen. Sem azt nem tudni, honnan, miből és mennyit adnának, sem azt, mennyi kellene: 7, 6, 4, vagy 3 milliárd ígérete áll-e szemben az 500 millió realitásával. Sem azt nem tudni, vágyak, elvárások számalakja ez a sok milliárd, vagy tényleg az adott, aztán valahogy részben, vagy teljesen elfelejtett szóé.

Jelzem, volt már részünk errefelé ilyenben is, aztán a valóság felülírta a Szilícium-völgyről, a nyolcezer új munkahelyről, az ugrásra kész harminchárom multiról szőtt álmokat. A valóság nagyobbrészt szegényesebb. Úgyhogy akár érthető is lehet a lényeget kerülő nyilatkozat, úgyis az lesz, ami lesz. Azt sem zárnám ki, hogy jó lesz – megérdemelnénk. 

- Bujdos Attila -