Félholtra verték. Mi lett vele?

Hejőbába - Mi van Tatár Ivánnal? A férfival, akit tavaly az avasi temetőnél vertek félholtra? Arról értesültünk: pár hete átkerült a Hejőbábai Pszichiátriai Otthonba. Meglátogattuk... Utolsó híreink alapján a Bodrogkeresztúri Idősek Otthonában keressük mielőtt útnak erednénk. Arról értesülünk: Tatár Iván pár hete átkerült a Hejőbábai Pszichiátriai Otthonba.

Az intézményvezető bekísér a sokágyas szobába. Izgulok kicsit, csak videóról láttam őt, bizonytalanul indulok az egyik ágy felé, mikor a szomszédos ágyról egy férfi örömmel üdvözli fotós kollégámat.

Ők régről ismerik egymást. Örül nekünk, s szívesen fogadja: inkább menjünk az udvarra. Meglepődöm, hiszen utoljára az agysérülése miatti több hónapos kómából ébredező állapotában láttam a felvételeken, most bár járókerettel, de saját lábán sétál ki. No persze, azóta Szikszón hosszas rehabilitáción is átesett. Tatár Iván memóriája visszatért, mesél a korábbi életéről, svájci és svédországi életéről, a támadás estéjéről, magáról a támadásról. „A kóma, az olyan volt, mint a halál.” Az emlékek nyomán feltör belőle a zokogás. Igyekszik elfojtani, bocsánatot kér...

Tovább mesél. Nem elég a virtuóz technika, kellett valami plusz, hogy egy koncert jól sikerüljön. „Talán az ihlet.” Közben mutatja „elbutult” ujjait, nem hiszi, hogy ezekkel érdemes legyen újra gitárt venni a kezébe. Unszolásunkra mégis megteszi, de hát hol van ez a dobozgitár az ő különleges hangszeréhez?! A megpendülő húrok a lélekig hatolnak.

Az intézményvezető megerősíti, ami Ivántól tudtunk: a kizárólagos gyámságot részleges gyámsággá változtatták, a volt kirendelt gyám lemondott, újabb még nincs, a határozat nem emelkedett még jogerőre. „Exlex állapot”. Az intézményvezető ráerősít: a cél, hogy Iván innen kikerüljön. Megígéri: feltöltik a mobiltelefonját. Hogy legalább így tartani tudja a külvilággal, fel tudja hívni a Svédországban élő kiskorú gyermekét és volt élettársát.

Búcsúzáskor kérlelem Ivánt, a kedvemért próbáljon néhány lépést tenni járókeret nélkül. Az nem megy, mondja, mert ez adja a biztonságérzetét. Ám az arcán huncut mosoly jelenik meg, majd egyik kezével felemelve a járókeretet, megindul...

ÉM-SZK