Szikrák, tűz, kalapács, kohó

Miskolc - Az első látogatók zenés kisvonattal érkezhettek a Fazola Műemlékkohóhoz Újmassára.A változatos programmal a zord idő ellenére is sokakat sikerült kicsábítani az idei Fazola-napok hagyományőrző vasárnapi rendezvényére. S persze nem csak a kohászokat és utódaikat, a Perecesi Bányász Fúvószenekart sem olyan fából faragták, hogy egy kis eső eltántoríthatta volna őket eredeti szándékuktól, így az eső ellenére felhangzott az egyes szakmákat jellemző fakalapácsos, illetve harangos szignál, csakúgy mint a Bányász himnusz.

Lengyel Károly, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület főtitkára beszédében feltette a bizonnyal sokakban felmerült kérdést: mi ünnepelni való van a kohászaton ma, amikor a diósgyőri, az ózdi, a salgótarjáni kohászatoknak (hogy csak a nagyobbakat említsük) már csak az emléke él, s nem lehetetlen, hogy a dunaújvárosi is hasonló sorsra jut. Ám felelt is rá: az egykori kohászok, beleértve az egyszerű munkások emléke megőrzésre méltó, s nem szabad pusztulni hagyni az első ipari műemlékünket, az őskohót sem.

Drótos László, a diósgyőri kohászat hajdani vezérigazgatója bejelentette: az előző napi rendezvényen, a MAB székházában a hagyományápolás szándékával felmerült az a javaslat, amelyet a Megyei Mérnökkamara is támogatott: Fazola Henriknek Miskolcon, akár közadakozásból, szobrot állítsanak. Ezt az őskohó tövében összegyűltek is hangosan igenelték.

S bár az eső nem akart szűnni, a tűz és a pirotechnika felébe kerekedett, így nem maradt el a díszműkovácsolás és a látványcsapolás sem. Ez utóbbinál már az újonnan tiszteletbeli kohásszá avatott, s kissé ufósra sikerült, ünnepi kohászruhába bújtatott Gácsi József is segédkezett.

A látogatók válogathattak a látványos szakmai jellegű bemutatók között, a vízikerekes kovácsolástól, a hengerlési-, anyagvizsgálati bemutatókon át, az interaktív éremformázásig és -öntésig. És aki igazi újdonságra vágyott, megismerhette a fémhabok gyártását és szerepét.

ÉM-SzK

A VII. Fazola-napok rendezői

Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, az Északkelet-Magyarország Ipartörténetének Ápolásáért Alapítvány, a Rotary Club Miskolc, a Miskolci Egyetem, az Északerdő Zrt., és a B.-A.-Z. Megyei Mérnökkamara, valamint több helyi civil szervezet

A tiszteletbeli kohász: Gácsi József

Bányász volt, a technikum elvégzése után azonban mindössze egy évet dolgozott Erenyőben, mondta el Gácsi József. Így váltott át a kőbányászatra, ahol robbantómesterként dolgozott. Később saját céget alapított Mexikó-völgyben, ahol ma már 16 bánya számára gyárt robbanóanyagokat. Emellett egyéni vállalkozóként robbantásokat is vállal: kéményekét, hidakét, épületekét. A sors fintora, hogy az ózdi kohók robbantásában is közreműködött.Vállalkozóként visszatérően támogat különféle kohász rendezvényeket. Jelölésénél és tiszteletbeli kohásszá fogadásában emellett nagy szerepet játszott, hogy a vállalata területén bányász és kohász relikviákból komoly kiállítást hozott létre.