10. Jameson CineFest - Berlin és Cannes után irány Miskolc!

Miskolc - A fesztiváligazgató szerint az reális cél, hogy a miskolci CineFest idővel világhírűvé váljon. Interjú Bíró Tiborral, a szeptember 12-én kezdődő Jameson CineFest Miskolc Nemzetközi Filmfesztivál igazgatójával.

Csütörtöktől tizenegy napon át tart a moziünnep Miskolcon, amit immár tizedik alkalommal rendeznek meg. A Jameson CineFest Miskolc az évtized alatt – nem túlzás – az ország legnagyobb nemzetközi filmfesztiváljává nőtte ki magát. Bíró Tibor fesztiváligazgatóval beszélgettünk.

- Kezdjük egy kis időutazással: miben más a fesztivál, mint volt tíz évvel ezelőtt?

Bíró Tibor: Annak idején még a Kossuth mozi volt az induló helyszín. Lehet a számok oldaláról nézni: például folyamatosan nő a versenyprogramba való nevezések száma. Az első fesztiválra alig kétszázan neveztek, most ezren felül. A vendégek száma is növekedett, a mai napig már 650 szakmai vendég regisztrált a fesztiválra,ennek egyharmada külföldi. De nem a számok felől érdemes leginkább a fejlődést megközelíteni. A legfontosabb eredménynek azt látom, hogy Magyarország legnagyobb szabású filmes fesztiváljává tudtunk válni. Akár mint nemzetközi, akár mint fiatal filmesek fesztiválja, s mind a négy kategóriában, a nagyjátékfilmekre, a rövid-, a dokumentum- és az animációs filmekre vonatkozólag. Évről évre nőtt a bemutatott filmek minősége is. Ma már olyan filmeket neveznek be, amelyek a világ filmtermésének legfrissebbjei. Emellett a világ nagy fesztiváljai, például Berlin, Cannes, Locarno, vagy az amerikai Sundance után második körben nálunk mérettetik meg magukat az alkotók. Ez egyértelmű elismerése a fesztiválnak. S az is, hogy ökumenikus zsűri és Fipresci-zsűri is dolgozik a fesztiválon, ők csak a legnagyobbakon jelennek meg.

- Valami ilyesmire vágytak tíz évvel ezelőtt?

Bíró Tibor: Az indulás pillanatában csak azon gondolkodtunk, hogy hogyan lehetne Miskolc filmes hagyományai mentén új tartalommal útjára indítani egy új filmfesztivált. 1939-ben ugyanis már próbálkoztak itt, hiszen Lillafüreden rendezték meg az első Nemzeti Filmhetet. Bár hagyományteremtő volt a szándék, de az akkori politikai helyzet miatt már csak egy második alkalom volt, 1940-ben. Aztán a rendszerváltás előtt hosszú évtizedekig rövidfilm- és televíziós filmfesztivál működött Miskolcon, mely a rendszerváltást követően végleg megszűnt.

A hosszú előkészítő munka során feltérképeztük az európai filmfesztiválokat, és arra jutottunk, hogy a fiatal filmeseknek bemutatkozására van igény, erre érdemes alapozni. Ez bevált. Azt is el kell mondjam, hogy velünk nagyjából egy időben több magyarországi filmfesztivál is indult, Székesfehérváron, Pécsett, de ők nem nőtték ki magukat úgy mint mi.

- Mi lehetett az oka?

Bíró Tibor: A kezdetektől megpróbáltunk a realitás talaján maradni. Annyi pénzből gazdálkodtunk, amennyit a pályázatokon nyertünk, soha nem hagytunk adósságot magunk után. Az volt a szerencse, hogy kis lépésekben, de a költségvetés évről évre növekedni tudott, s ez lineárisan ment. Szerencsénk volt, hogy idővel a Kossuth moziból átköltözhettünk a Művészetek házába, s ez ma is optimális helyszín. Eleinte a két kicsi moziban vetítettünk, de – s ez is szerencse – miután már kicsi lett a két vetítőterem, vetíteni tudunk a koncertteremben is, ahová már a több száz fős közönség is befér. Szerencsénk van a szponzorokkal is. Vannak, akik a kezdetektől fogva mellettünk állnak, a főtámogatónkkal pedig az elkövetkező évekre is aláírt megállapodásunk van. A fesztivál elismertségének az is a fokmérője, hogy eljutottunk abba a hihetetlen állapotba, ma már a szponzorok keresnek meg bennünket.

- Az idei versenyprogramról és az egyéb, bemutatandó filmekről a következőket olvashatjuk: az év legjobb, legprovokatívabb, legkeményebb filmjei mutatkoznak be az idén Miskolcon. Aztán olvashatunk pornóról, leszbikus szerelmi jelenetek bemutatásáról. Valóban jellemző ez a programra?

Bíró Tibor: A bulvármédia túlzásáról van szó, hiszen kellő információk nélkül amiről írnak az épp az idei cannes-i nagydíjas, abszolút művészfilm. Az olyan jellegű nemzetközi fesztivál, mint a miénk, minden évben egy picit a kor lenyomata is. Tükrözi, hogy az elmúlt évben milyen filmek készültek, milyen témák foglalkoztatták a filmkészítőket. Arra törekszünk, hogy a világ filmtermésének a legjavát mutassuk be, főként olyanokat, amelyeket máshol, hivatalos csatornákon nem biztos, hogy láthat a néző. Nem egyszer előfordult, hogy egy film itt hívta fel magára a moziforgalmazók figyelmét – mint például tavaly a Messzi dél vadjai –, s így került a magyar artmozik műsorára. Az idén jellemzően olyan filmek készültek, és nem csak a nagy- hanem a kis- és a dokumentumfilmek között is, amelyek szélsőséges témákat fogalmaznak meg. A társadalmi és magánszféra viselkedésformáit lehet burkoltan becsomagolni vagy naturálisan eljátszani, kérdés, hogy az alkotók milyen eszközökhöz nyúlnak. A fesztivál filmjei magas kvalitású művészfilmek.

- Az előző években több alkotó is megjelent a miskolci fesztiválon, például a Golden Globe-díjas Agnieszka Holland, vagy Amerika ünnepelt filmrendezője, Benh Zeitlin. Várhatunk-e az idén is híres művészeket?

Bíró Tibor: Minden eddiginél több alkotót várunk,például egy finn-német-ausztrál tudományos-fantasztikus film, az Iron Sky szinte teljes alkotógárdája Miskolcra érkezik. A miskolci vetítés egyben a film közép-európai premierje is lesz. A fesztivál idei életműdíjasa Oscar-díjas rendezőnk, Szabó István lesz, ő is Miskolcra látogat, ahol több filmjét, így a Mephistót, és a Redl ezredest is levetítjük.

- Önnek mely film a kedvence a választékból?

Bíró Tibor: Mivel jövő csütörtökön egy nemzetközi verseny kezdődik a fesztivál díjaiért, nem szeretnék egy filmet sem előnyhöz juttatni.

- Milyen filmek állnak önhöz a legközelebb?

Bíró Tibor: Alapvetően művészfilmpárti vagyok, azokat szeretem. A határesetet a szórakoztató és a művészfilm között, az olyan filmeket, ami után elgondolkodik az ember. De nagyon szeretem azokat a filmeket is, amelyekre a nagy művészi magaslatok jellemzőek, ezek igazi rétegfilmek.

- Mondják, hajdanán mozigépészként is dolgozott. Hogyan lesz valaki egy nagyszabású filmfesztivál igazgatója?

Bíró Tibor: A sárospataki tanítóképzőben hatalmasodott el bennem a mozi iránti vágy. Ennek előzményeként gyermekként nyaranta sok időt töltöttem Erdőbényén a keresztanyámnál, aki az ottani mozit vezette. Imádtam ott lenni. Igaz, akkor még nem a filmek érdekeltek, hanem annak technikai vonatkozása, a gépház környéke. Aztán Patakon már a filmek is, így filmklubot üzemeltettem: én rendeltem a filmeket, én vetítettem. Egyre inkább tudtam, hogy ezzel kell foglalkoznom. Elvégeztem az egyetemen a népművelő szakot, de a mozigépész-, majd a moziüzemvezetői tanfolyamot is. Voltam a Béke mozi üzemvezető helyettese, aztán egyre feljebb kerültem a ranglétrán, a 90-as évek elején a megyei moziüzemi vállalat megbízott igazgatója voltam. Aztán jött a mozik megszűnése, a multiplexek megjelenése, ez idő tájt különböző ösztöndíjakkal sokat jártam európai tanulmányutakon, hogy tanulmányozzam, ők hogyan tudnak túlélni, hogyan lehet profilt váltani. Amit itthon, hosszú munka után sikerült elérnünk, az az, hogy már a Cinemis Kht.-ként az Europe Cinemas hálózatának tagjai lehettünk, amely során teret adunk az európai filmeknek. Ez egy kulturális misszió, amely sosem lesz önfenntartó, csak állami és önkormányzati támogatással működhet. A nemzetközi kapcsolatokat aztán tovább kamatoztathattam, a mostani szervezésben is sokat segítenek. Ma többek között a nemzetközi art mozik szövetsége igazgatótanácsi tagja vagyok, én képviselem Magyarországot. Rendszeres előadója vagyok külföldi szakmai konferenciáknak, továbbképzéseknek.

- Hogy látja: milyen jövő várhat a miskolci fesztiválra? Felemelkedhet-e a legrangosabb A-kartegóriás fesztiválok sorába?

Bíró Tibor: Nem, ez nem reális cél. Cannes-al, Berlinnel nem tudunk versenyezni. Az A-kategóriába sorolásnak olyan szigorú követelményei vannak, hogy nálunk nagyobb országok sincsenek olyan helyzetben, hogy teljesíteni tudják. Ezeken a fesztiválokon csak világpremiereket lehet bemutatni, ezeknek a fesztiváloknak iszonyatos a költsége.

- Meddig juthatunk el?

Bíró Tibor: Annak reális az esélye, hogy nem A-kategóriásként világhírűvé váljon a CineFest.

- Jelenleg mely fesztiválokkal vagyunk egy szinten?

Bíró Tibor: Például Karlovy Vary-val. Előfordult már, hogy egy rendező inkább Miskolcra hozta a filmjét, s nem a cseh, egyébként nagy hírű fesztiválra.

- Hajdu Mariann -