"Az miért ül volánhoz, aki ivott?"

Miskolc - Együtt ültek az autóban: az apa, 8 éves Bálint, a 2 éves Balázs, és a terhessége 34. hetében lévő anya... – Apa nappalos volt, szombat lévén megbeszéltük: délután bemegyek a fiúkkal Miskolcra érte, bevásárolunk, játszóterezünk. Hazafelé kérdezte, akarom-e, hogy ő vezessen, de tudtam, hogy fáradt. Egyébként is szeretek vezetni. Aki még beült mellém, senki sem szállt úgy ki, hogy ez volt az utolsó. Már az első terhességem idején is volt a kismamák biztonságát szolgáló övterelőm, azt használom most is: különben a pici már nem lenne velünk... – mondja Timi, s megsimogatja jócskán domborodó pocakját.

Fény és csattanás

– Épp elhagytuk a városjelző táblát, amikor az első kanyarban megláttam a szembe jövő autót. Megjegyeztem: „Nézd, milyen gyorsan jön!”, de akkor már csak a nagy fény és a csattanás. Félfrontálisan ütköztünk. Nekem csak egy volt a lényeg: kimenteni a gyerekeket. Imi háromszor is kért: ne hagyjuk el az autót, de én erre nem emlékszem. Ő mint rendőr, tudja, hogy sötétben sokszor épp ebből adódik a baj. Máig talány, miként fértem ki az ajtón, csupán harminc centinyi résre lehetett kinyitni. Addigra megállt mögöttünk másik két autó, oda igyekeztem a fiúkkal. Megkérdezték, miben segíthetnek. A gyerekek sírtak, Bálint, aki asztmás, kapkodta a levegőt. Mindig több pipát is hordunk magunkkal, az ülésre akasztott táskában is volt egy, azt kértem, meg a papucsomat. Csak akkor láttam: mezítláb vagyok – meséli.

Elszíneződött

Timi párja ment elsőként beléjük rohanó autóhoz. Hátulról is hallott hörgést: egy kutya volt. Hívta a mentőket és a tűzoltókat is, mert annak az autónak a vezetőjét ki kellett szabadítani.

– A helyszínen megszondáztattak mindkettőnket: az övé elszíneződött... – mondja Timi tárgyilagosan. – Nem tudom, ki ő, nem is akarok többet tudni róla. Még egyszer viszontláttam a traumatológián: nagyon véres volt, ő nem úszta meg ennyivel. Bálinton néhány apróbb sérülés, Timinél nem indult be a szülés, a vizsgálatok nem mutatnak kóros elváltozást.

„Félek beülni az autóba”

– Végül is: az autónk totálkáros lett, még 7 havi részletet kell kifizetnünk. Azzal nyugtatom magam: az a hárommillió forint, amit a svájci frankos hitelre kifizettünk érte, az az életbiztosításunk volt. Egy kisebb autó nemigen védett volna meg minket. Köhögni, tüsszenteni nem bírok, nagyobb lélegzetet venni sem. Félek beülni az autóba. Szeretném, ha a pici is spontán szüléssel jönne a világra, de egyelőre csak a császár jöhetne szóba. A fiúk éjszaka nyugtalanok, Bálint gyakrabban fullad. A pici felől akkor leszek nyugodt, ha egészségesen a karomba zárhatom... Volt, aki azt kérdezte, terhesen miért ültem volánhoz. Én azt kérdezem: az miért ül volánhoz, aki ivott?

ÉM-SzK

Balázs mondta

„Összedőlt a Zafira, kidobjuk a kukába, mert belementünk a virágba. Majd jön a bácsi és megcsinálja a kerekét, mert most veszélyes. Anyának fáj nagyon a háta és a lába, de én megsimogatom, hogy ne fájjon annyira.”