10. Jameson CineFest - "Muszáj még jobban feszegetni a határokat..."

Miskolc - Miért sok ma a provokatív film? Miért éppen most? - kérdeztük a szakembereket a filmfesztivál zárásakor.Nagyon jó fesztivál a miskolci Cinefest amúgy komplexen, az összes kísérőprogramjával együtt - fogalmazott Báron György filmkritikus, filmesztéta a most zárult miskolci nemzetközi filmfesztiválról. Mint mondta, mind a versenyfilmek, mind a kitekintő filmek színvonala kiemelkedő volt, bár szerinte túl sok a 17 versenyfilm a fesztiválra. Szerinte semmivel sem rosszabb a fesztivál, mint a már világhírű Karlovy Vary.

Kérdeztük, szerinte mi lehet az oka, hogy ilyen sok tabudöntögető film szerepelt a fesztivál programján. Kétségtelen, hogy sokkal nyersebb volt az idei program mint a korábbiak, válaszolta, de azért, mert ilyen a filmpiac. De szerinte ez már régóta tartó tendencia. Utalt Lars von Trier dán rendezőre, aki két legutóbbi filmjével - az utóbbi 2011-ben - kavart botrányt.

- Két oka lehet, hogy megnőtt az utóbbi időben a provokatív filmek száma - magyarázta. Egyrészt az, hogy inflálódnak a hatások. Egy film, ami 15 éve botrányos lett volna, ma szelíd filmnek számít. Ezért aztán az alkotóknak egyre erősebb és erősebb hatásúan kell megfogalmaznia mondanivalóját, hogy hatni tudjon. Másrészt nagyon kitolódtak a határok, fellazulóban vannak a kapuk. Voltak korok, amelyek nagyon szemérmesek voltak. Hogy ez a kapunyitás meddig fog tolódni, nem tudja, jegyezte meg. Ma olyan jelenetek vannak értékes filmekben, amelyek 10-15 éve csak a pornófilmekben jelenhettek meg. "Ez az élet. A könyvekben, képzőművészetben is ez jelenik meg, a filmművészet sem csukja be a szemét." Báron György szerint a film formálhatja is a közgondolkodást, de ez nem mindig jó. Azokban a filmekben, ahol az erőszak megoldásként szerepel, ott biztos, hogy rosszul. Ha viszont - például a háborús filmeknél - elrettentésként szolgál, ott épp ellenkezőleg, csak kérdés, kihez jut el az üzenet.

Fontos az ember

Báron György egyébként egyetért zsűri döntésével, neki is az Ilo Ilo című szingapúri film tetszett a legjobban. Mint mondta, talán az sem véletlen, hogy egy nagyon szelíd, nagyon nyugodt történetről van szó.

Béres Attila, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatóhelyettese tagja volt a filmfesztivál zsűrijének. Mint fogalmazott, könnyen, alig másfél óra alatt döntöttek, annyira egyetértettek benne, hogy az Ilo Ilo a legjobb a mezőnyben. Csendesség, visszafogottság jellemezte ezt a filmet, olyan volt, akár egy füst miláni dráma.

- A spanyol, az amerikai és a román kolléga is úgy fogalmazott, hogy ezzel a filmmel tud leginkább azonosulni.

Béres Attilát is kérdeztük, mi lehet az oka, hogy ilyen sok provokatív film születik ma. Szinte ugyanazt fogalmazta meg mint Báron György: egyre erőteljesebb eszközökhöz kell nyúlnia a rendezőknek ahhoz, hogy hatni tudjanak. "Muszáj még jobban feszegetni a határokat..."

Ő annak örült a legjobban a filmeket nézve, hogy mintha egyre fontosabbá válna a történetmesélés, egyre inkább előtérbe kerül az ember az öncélú kameramozgatások, formalista megoldásokkal szemben. Mindamellett, hogy a néha bravúros formai újítások is ott vannak a filmekben.

Elsőfilmes betegség

Frenyó György az ökumenikus zsűri tagjaként dolgozott a fesztiválon. Ő úgy érzi, a tabudöntögetés elsőfilmes betegség, a fiatal generáció mindig valami újat akar. Ez így volt mindig, példaként Orson Welles filmjét, az Aranypolgárt említi 1941-ből. Azt elismeri, hogy ez a tendencia megerősödött napjainkban, de a miértre nem tudja a választ. Mint fogalmaz, szerinte is a szingapúri film volt a legjobb, s bár a Robert Redford főszereplésével játszott Minden odavan eléggé megosztotta a zsűrit és a nézőket is, ő szívesen díjazta volna.

Kornis Anna a kisjátékfilmeket zsűrizte, a nagyjátékfilmek közül a Tore táncát szerette a legjobban. Mint mondta, évek óta járnak a filmfesztiválra Budapestről, s ez volt az első év, amikor alig lehetett bejutni a vetítésekre, olyan sokan voltak kíváncsiak a vetítésekre. Szerinte egy-két év múlva arra kényszerül majd a fesztivál, hogy jegyet áruljon, akkora lesz az érdeklődés a filmek iránt.

ÉM-HM