Bele kellett rajzolni azt a 875 lóerőt...

Miskolcról indult a Peugeot vezető designere, de hazajár édesapjához és barátaihoz.

Néhány hete Sebastien Loeb kilencszeres rali világbajnok egy Peugeot 208 T16-tal rekord idő, 8 perc 13 másodperc alatt jutott fel a Coloradoban lévő Pikes Peak csúcsára. Az 1440 méteres magasságból induló 19,9 kilométer hosszú, 156 kanyart tartalmazó pálya befutója 4300 méter magasan van, a rekordra törő járműveknek átlagosan hét százalékos emelkedőt kell leküzdeniük.

Az elképesztő rekordot ugyan Loeb állította be, ám ehhez szüksége volt egy olyan autóra, ami képes erre a teljesítményre. A Peugeot 208 T16-ot a miskolci származású Bocsi Attila, a Peugeot vezető designere „tolta alá”.

– A Leobnek tervezett autó semmiben sem hasonlít a széria 208-ra – mesélte munkatársunknak a 45 éves autótervező, akinek nevével a hazai ralikedvelők itthon is találkozhattak, hiszen miskolci fiatalként maga is forgatta a kormányt. – A prototípusba bele kellett rajzolni a 875 lóerőt, ami szerintem sikerült is. Természetesen, mint az autótervezésben mindig, itt is kellett kompromisszumokat kötni, de végül nem sokban tér el a végeredmény attól, amit elképzeltem. Adódtak persze technikai nehézségek is; hogy csak egy példát említsek: meg kellett teremteni a lehetőségét, hogy a kerámiafékek – amelyek csak melegen fognak tökéletesen – már az indulásnál kellő hőmérsékletűek legyenek.

Az autó a mindene

Mint Bocsi Attila elárulta, a versenyautóból valójában két példány létezik, az egyikkel Loeb leküzdötte a Pikes Peak-et – ám ennek nyomait is magán viseli, hiszen ha egy kavics ilyen tempónál felcsapódik, az látványos sérüléseket tud okozni –, egy másikat pedig a fotózásokhoz, kiállításokhoz vesznek igénybe.

Bocsi Attila gyerekkora óta autótervező szeretett volna lenni, de mivel Magyarországon erre sem lehetőség, sem képzés nem létezett, csak álmodozott arról, hogy egyszer az általa rajzolt kocsikkal a forgalomban is találkozni lehet.

Pályafutása egy Lancia Stratos játékautónak köszönhető; mint mesélte, a tizedik születésnapjára kapta, és annyira lenyűgözte a formája, hogy innentől kezdve még az iskolában is inkább csak autókat rajzolt. „Nem voltam valami jó tanuló. Esztergályos szakmát szereztem, és érettségi után a Lenin Kohászati Műveknél helyezkedtem el, de az álmomat, hogy egyszer autókat fogok tervezni, nem adtam fel – csak éppen gőzöm sem volt, hogyan fogom megvalósítani” – mondta. Attila középiskolás korában, 1984- ben egy IPM- ben meg- jelent cikkből tudta meg, hogy Los Angeles külvárosában létezik egy autótervező iskola, de arra reménye sem volt, hogy az Art Center College of Design tandíját előteremtse, hiszen a 14 hetes kurzus hatezer dollárba került, és a képzést nyolc szemeszterre hirdették.

– Évekig elég volt nekem annyi, hogy valahol a világában van egy iskola, amit nekem találtak ki, de a lehetőségeim távol estek ettől. Miután leszereltem, dekorációkat készítettem, raliztam és taxiztam.

A következő fordulópontot az Opel Magyarország által kiírt pályázat jelentette 1992-ben, amin – egyedüli nem főiskolásként indulva – második helyezett lett. A siker inspirálta: levelet írt Amerikába, hogy az ösztöndíj-lehetőségekről érdeklődjön, de nem járt sikerrel, azt azonban megtudta, hogy az Art Center College of Design svájci iskolájában éppen pályázatot hirdettek, amire jelentkezett. Néhány hétre bezárkózott a szobájába, és – tudtán kívül – minden kategóriába benevezett. 43 ország 136 pályázata közül az övé volt a legjobb, ami teljes ösztöndíjat jelentett Svájcba, és bemutatták a Genfi autószalonon, mint ifjú tehetséget.

Két-három havonta hazajön

Az iskolát azonban hamarosan bezárták, így a sors mégis úgy hozta, hogy Attila Pasadenában fejezte be a tanulmányait. Az iskola vége felé Attila négy hónapot dolgozott a BMW Designworksnél, majd az Opeltől kapott állásajánlatot, ám a bevándorlási szabályok akkor még nem tették lehetővé a németországi munkavállalást.

Két évre a Protoscarhoz került, ahol kisebb tervezői feladatokat látott el, de a fókusz nem az autóiparon volt, így elvágyott onnan, és amikor 2001 novemberében lehetőséget kapott rá, váltott. Azóta a Peugeot Design Labnál dolgozik, évek óta mint vezető designer.

Attila most költözött oroszlányi származású feleségével egy Párizs-közeli kisvárosba, „ahol fű is van”, de mint mesélte 2-3 havonta hazautazik, hogy meglátogassa édesapját és itt maradt barátait.

ÉM-SZP