Nézőpont: Hol van Gizike?

Az öregúr bizonytalanul nézelődik a bankfiók közepén, majd amikor a biztonsági őr odalép, és megkérdezi, milyen ügyet szeretne intézni, azt mondja: ő Gizikével szeretne beszélni. Na mármost, Gizike nevű menüpont nincs a sorszámosztó automatán. De nem is úgy festett az ügyfél, mint aki most akar egy komplett befektetési alapot létesíteni, ergo bármelyik Gizike helyettesítő el tudta volna intézni az ügyét. Ő azonban, miután megtudta, hogy Gizike épp nincs, inkább azt választotta hogy visszajön később. Kiss László jegyzete.Nyilván ő volt a kiveszőben lévő emberfajta, a „dinoszaurusz hapiensis”, aki abszolút nem netre termett, nem digitális, még analógnak is kezdetleges és divatjamúlt. Kell az ilyennel törődnie a cégeknek? Ugyan, minek. Jön az y, q, ki tudja milyen nemzedék, azoknak majd úgyse kell Gizike – még a bankfiók se. A törekvés világosan látszik, van olyan szolgáltató cég, bank, aminek a telefonszámát – amelyen felhívható lenne Gizike – egyszerűen nem lehet megszerezni. Nincs. Ügyfélszolgálat van, kód bepötyögés, danolászás a vonalban. nyomjon ezt, nyomjon azt, majd a kérdés: melyik városból tetszik hívni?

Szóval jól van ez így? Igen is, meg nem is. Az azért nagyon jó, hogy rengeteg mindent el lehet intézni a távolból, anélkül, hogy oda kellene mennünk. Emlékszem a rettenet sorakozásokra különféle ablakoknál, körbevéve a fenyegető feliratokkal, hogy „az ügyintézőt ne zavarjuk”, meg „tilos kopogni, majd szólítjuk” és így tovább. De azért a személyesség, az, hogy valakinek belenézzünk a szemébe, nevünkön szólítson, azért nagyon tud hiányozni. Érdekes dolog ez, mert ebben az a hit is benne gyökerezik, hogy egy személyesebb kapcsolat azt is jelenti: a mi ügyünket jobban, gyorsabban, extrábban intézik. Mi kiemelkedünk egy kicsit a „többiek” szürke hadából, mert kapunk némi plusz figyelmet, ami nem is biztos hogy van, de mi mégis úgy érezzük, létezik.

És ezt pontosan tudják a marketingbubusok is, ezért van ugye a személyi bankár, személyi ügyintéző feladatköre, de ez meg egy prémium szolgáltatás, azoknak jár, akik kiemelt ügyfelek. Azaz jó sok pénzt tartanak ott a bankban.

Így lett Gizikéből luxus. Plusz és prémium, VIP Gizike. Látszik, hogy lassan kettéválik az ügyfélkapcsolatok tengere: a plebsnek, a népnek a gombnyomkodás, cetli tépkedés, internet, a tehetősebbek pedig megvásárolják maguknak, hogy személyes legyen a kapcsolat. Az már sose jön vissza, hogy a társadalmi szövet, amiben ügyeinket intézzük, egyben mindig arcokat is jelentett, egyszerű, de közvetlen emberi kapcsolatokat. Egyszer még gyerekkoromban hazamentem és anyám egy utcaseprővel – csíkos mellény, lapát, seprű – ült a konyhában és kávéztak. Kiderült, hogy ő söpri az utcát évek óta előttünk, és beszélgetni is szoktak néha, most meg megisznak épp egy kávét.

A személytelen kapcsolatok ráadásul addig jók, amíg nincs valami gond. És gond mindig van. Amikor nem megy minden szabályosan, kilógunk hirtelen a sorból, az automatikus rendszerekkel gond lesz. Ilyenkor jön az hogy a digitális kor gyermeke megkérdezi az apját: te, nem ismersz ott valakit? Szerencsére kis hazánk olyan, hogy mindig lehet találni valakit, aki valakinek a valakije. És ezzel a sajátos, családias kelet európai slampossággal az internet sem tud megküzdeni…

- Kiss László -