2013.06.24. 14:01

Egy különleges lány különleges rajzai

Budapest, Miskolc - Először rendeztek önálló kiállítást hazai autista alkotónak.

Budapest, Miskolc - Először rendeztek önálló kiállítást hazai autista alkotónak.Mihálykó Tamara a miskolci Szimbiózis Alapítvány Baráthegyi majorságában lévő lakóotthonban él. A fiatal hölgy különleges rajzait a Klauzál 13 Könyvesbolt és Kortárs Galéria mutatja be Budapesten, a Klauzál 13 Könyvesbolt és Kortárs Galéria mutatja be Budapesten, „Én, Te , Ők - „Fiktív napló emberi kapcsolatokról - egy autizmussal élő lány világából" címmel. A rajzok több értelmében véve is különlegesek.

Különleges több értelemben is. A szociális kapcsolataiban sérült, alig kommunikáló autista lány mosolygós arcokat és partneri kapcsolatokat rajzol, azokat mintegy belülről élve meg. E rajzok alapján megérthetjük a világhírű, autizmussal élő amerikai nő, Temple Gradin vallomását: Sok autizmussal élő ember „vizuális gondolkodó". Én képekben gondolkodom. Nem gondolkodom nyelv segítségével. A gondolataim úgy mozognak a képzeletemben mint a videofelvételek. A képek az „anyanyelvem" és a szavak csak a második nyelvem.

Jakubinyi László, a Szimbiózis Alapítvány elnöke és munkatársai büszkék arra, hogy az alapítvány művészetterápiás tevékenysége országos elismertségre tesz szert. Továbbá arra is, hogy partnereik és támogatóik segítségével hozzájárulhatnak az autizmus mélyebb megértéséhez. Tamara rajzai alapján új alapokra helyeződik az autizmusról szóló hazai szakmai párbeszéd és azok művészeti értelmezése. A kiállítás egyben időzített „beharangozója" a szeptemberi budapesti Autizmus Világkongresszusnak.

ÉM-SzK

Álomvilág - míg a papír el nem kopik

„Tamara rajzai sajátos keveréke a naplónak, a ﬁkciónak és a fotónak. Tamara kizárólag saját magát vagy a számára fontossággal bíró embereket rajzolja. Ezek az emberek valóságos személyek, és a rajzok jelentős részében Tamara feltünteti a ﬁgura mellett az illető nevét is. Ugyanakkor a szituációk, amelyekben ezek a ﬁgurák megjelennek, az esetek legnagyobb százalékában ﬁktívek. Megesik például, hogy a helyszín valós, de a helyszínbe beleágyazott ﬁgurák – akik szintén valósak – soha nem jártak ott. A ruháik, a tárgyaik, vagy akár az, hogy egymás kezét fogják, Tamara vágyainak tükörképei. Valós elemekből felépített nagy álom-kirakó ez, amely a végtelenül személyes és megdöbbentő. Lehetne talán a blue boxban, vetített háttérrel készült ﬁlmekre gondolni, vagy akár azokra a papírﬁgurákra, amelyekre különböző kivágott papírruhákat lehet ráakasztgatni – mindkettő felrémlik Tamara rajzait ﬁgyelve. A rajzok Tamara legfontosabb témáit járják körül újra és újra: szerelem, házasság, barátság, séta, diszkó..., szituációk, amelyekben az alkotó olyan szociális helyzeteket él meg, amelyeket valójában soha. Tamara ﬁguráira jellemző, hogy idealizáltak, minden szereplő hatalmas szemekkel, csodálatosan megrajzolt arccal, hajjal néz a papír síkjáról a nézőre, mint egy fotón, amikor a fotóalany belenéz a kamerába. A ﬁgurák tehát gyönyörűek, a legtöbb esetben frontálisan állanak kézenfogva vagy egyedül, csak a háttér, a ruha és a partner változik, az arc mindig az adott karakter vonásait hozza, mint egy séma. Így idővel a néző könnyedén felismeri a ﬁgurákat, pár rajz megﬁgyelése után a nevüket is megtanulja. Tamara rajzai a pontos és realisztikus, illetve az ezzel ellentétben álló idealizált ábrázolás különös ötvözete: adott esetben saját portréjának ugyanúgy része a hatalmas kék szem és a hegyvonal hullámaihoz hasonlító mályvaszínű ajkak, mint az utóbbi felett ﬁnoman kidolgozott narancssárga bajusz. Frida Khalo bajuszos önarcképei juthatnak eszünkbe, valahányszor Tamara önarcképeit nézzük. És végül: Tamara ezeket a rajzokat mint egyfajta fotóalbumot magánál hordja, nézegeti, mintegy a saját álomvilágának képi bizonyítékaként mindaddig, amíg a papír teljesen el nem kopik.(Forrás: http://autisticart.hu/mihalyko-tamara/ )