Kobold Tamás: „Szerettem és szeretem”

Miskolc - Fontosak az élmények és az emberek, amelyek, akik idekötnek – mondja Kobold Tamás.

– Mit jelent számomra Miskolc? – kérdez Kobold Tamás, volt polgármester. – Arany Jánostól József Attiláig magyar költők sokasága szépítette szülőföldjét vágyaihoz. Szülővárosom Miskolc, számomra is így szépült, szépül az emlék, a vágy, az ifjúság, a meglett férfikor fényes földjévé. Ebben a Sajó- és Szinva-völgyi városban élek immár 60 éve. E ténynél fontosabbak az élmények, az emberek, amelyek, akik idekötnek. A vasgyári hajnalok, rohanások az iskolába, az olajpadlószagú osztályterembe, azután a város híres kereskedelmijébe, amely a Pece partján emelkedett. Emlékezések a barátságos, tiszta kispolgári és gyári munkásotthonokra, a gyár hívószavára – a minden reggel megszólaló gőzdudára, a munkahelyen eltöltött korareggeli percek friss kávéillatára, a tisztességes, segítőkész, kedves kollégákra – sorolta.

Elválaszthatatlanul

– Szerettem és szeretem ezt a várost, de igazán szabadnak mindig a városon kívül, éreztem és érzem magam. A szőlőben, ahogy mifelénk nevezik a kiskertészet, fák, füvek, virágok között, a szabad ég alatt, tágas kilátókon, surranó, csobbanó vizek partján, a szálas bükkösökben, a Látóköveken, a Mária-forrásnál, a szentléleki romok tövében, Bánkút felé kaptatva a Csikorgóson, a szarvasbőgéstől hangos Ördögol- dalban. Hazafelé tartva már hallani lehetett az erdei csend után oly különös távoli dobogás a város felől: a kohászat és a gépgyár kovácsgépeinek ütemes robbanásait. Ez az emlékké szépült valóság, a tisztességes és becsületes munka megtapasztalt élménye, az emberré válásomat alakító, körülöttem élő mindennapok példaképeinek igyekezete köt engem ehhez a városhoz elválaszthatatlanul – fogalmazott Kobold Tamás.

- ÉM-PGY -