Vízközelbe kergetett a nyárias meleg

Varbó - Horgászni a nyugalomért és az izgalomért kell. A hal csak a ráadás.Bár időnként egy-egy kóbor felhő elhomályosította el a napot, a nyárias meleg sokakat csábított a tavak partjára. Fürdéssel még senki sem próbálkozott, amin annyira nem érdemes csodálkozni, hiszen a tavaink hőmérséklete még tavaszias maradt; vasárnap a legmelegebbnek a Fertő-tő bizonyult, de ennek hőfoka is éppen hogy csak elérte a 20 Celsius fokot.

Horgász fia horgász lesz

A víz közelsége azonban segített elviselni a hirtelen jött hőséget, így a majd 14 hektáros vízfelülettel rendelkező varbói tavat is jobbára csak horgászok ülték körül. Itt amúgy sem lenne szabad fürdeni, még ha a víz hőmérséklete azt lehetővé is tenné. Ha hinni lehet a legendának, a tóban szörny él, ezt viszont szerencsére ott jártunkkor egyetlen hobbihorgásznak sem sikerült kiemelnie, bár a pecás pacákok nem is szörnyre hajtottak: volt, aki megelégedett azzal, ha megfogta a napi kvótát.

Bodnár János és hatéves kisfia, Botond délután telepedett ki a tó partjára. A férfi jobb lábán gipszcsizma - mint mesélte, húsvétkor sikerült eltörnie a bokáját, éppen itt, a tó partján, horgászás közben. “Egy hét kórház, három hét otthon. Már nagyon elegem volt a bezártságból”, indokolta, hogyan is került a tó partjára. Beszélgetés közben persze arra is fény derült, hogy ő a tógazda. Megtudtuk, hogy nemrégiben öt, a múlt hónapban 15 mázsa pontyot telepítettek a vízbe, és hogy a halak már nagyon ki akarnak jönni onnan. Mintha csak ezt akarták volna alátámasztani, időnként egy-egy ponty nagyot csobbantott a tó lágyan fodrozódó tükrén.

Jobb itt, mint a négy fal között

Jenei Zsolt már másodszor volt kinn a tavon vasárnap délután - reggel már kifogta a kvótát, most Bodnár Jánosnak és kisfiának segített. Szükség is volt rá, hiszen fél lábon ugrálva nem egyszerű a horgászkellékeket a partra vinni. Arra a részre, ahol nem túl mély a víz, mert mint János mondta, ilyenkor a pontyok a part felé húzódnak. Tavasszal és ősszel ezen a sekélyebb szakaszon szokott horgászni, nyáron viszont csak a gát mögötti parton, ahol mélyebb a víz, a kánikulában csak ott lehet komolyabb halakat fogni.

Aki bottal a kezében nő fel

Botond jövőre megy iskolába, de a horgászbotját mesterien kezelte. Ahogy mesélte, két éves korától pecázik, a családi fotógyűjteményben van is egy olyan kép, amelyiken az aprócska fiúcska egy nagyobbacska hal társaságában látható. Édesapja az ő készségét szerelte fel elsőként, s mire a sajátjával is végzett, Botond botján megfeszült a damil: valami öngyilkos hal máris ráakaszkodott a horogra. A kisfiú kézbe vette a botot, és János irányítása mellett lassan partrahúzta a halat: “Amikor emeled a botot, ne tekerd... Na most tekerd, finoman!” Pár pillanat múlva egy tenyérnyi keszeg ficánkolt a damil végén. János leakasztott a halacskát a horogról, Botond pedig jó sporthorgászhoz méltóan visszaeresztette.

Mint János mesélte, a tóban él 16 és 18 kilós ponty is, amit már többször kifogtak és visszaeresztettek, hogy mások is megtapasztalhassák a nagy hal fogásának izgalmát.

A szép napsütés nem csak a horgászokat csalta elő, volt, aki csak üldögélt a parton, és a lágy szellővel hűtötte magát, mások pedig a Fónagyság felé vezető erdei úton sétáltak. Friss levegő, madárcsicsergés és a robbanásszerűen életre kelt természet illata - kell ennél jobb egy kellemes vasárnap délutánon?

ÉM-SZP