2013.04.29. 08:29
"Veszek egy nagy levegőt, és megcsinálom"
Miskolc - A táncot ünneplő hétvégével megalakult vasárnap a Miskolci Balett.
Miskolc - A táncot ünneplő hétvégével megalakult vasárnap a Miskolci Balett.A Miskolci Nemzeti Színház tánctagozata a korábbinál nagyobb önállósággal ezen a néven, folytatja a munkáját, szélesebb közönségrétegek érdeklődésére számítva. Kozma Attila koreográfus-rendezőt, a Miskolci Balett vezetőjét kérdeztük.
- Öt éve alakult meg a színház tánctagozata. Mi történt éppen most, ami miatt Miskolci Balett lett belőle?
Kozma Attila: Amikor az ember erre a pályára lép, vannak elképzelései, táncosként mit szeretne elérni. Amikor táncosból koreográfus lesz, előadásokat kezd rendezni, társulatban és távlatokban próbál gondolkodni ennek a munkának az értelméről: hogyan kellene, és hogyan tudna a városának táncszínházat csinálni. A tagozatot ettől az évadtól én vezetem, ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása, a megoldás keresése is az én felelősségem – új partnereim vannak ebben, mert a színháznak is új vezetése van. Nem tudom megkerülni a számvetést, hogy mit csináltunk jól, vagy rosszul az elmúlt években, amikor a tagozatalapító Krámer Györggyel együtt dolgoztunk, ugyanitt. Szerintem az volt a hibánk, hogy szűk rétegnek csináltunk táncszínházat, de nem figyeltünk oda eléggé a közönség szélesebb rétegeire. Miközben például a Diótörő, vagy a Coppélia nagyobb előadásszáma is jelzi az igényt a könnyebben fogyasztható klasszikus előadásokra. Ebből a múltból következik a jövő is: nyissuk ki az ajtót, derüljön ki, ha valóban fontos a tánc Miskolcnak. A Miskolci Balett létrejötte rang a városnak, feladat a táncosoknak és nekem.
- Azt mondta: a Miskolci Balett léte alkalom arra is, hogy kiderüljön, mennyire fontos a városnak a tánc, a táncszínház. A műfaji kínálat bővítése mellett mit tesznek még azért, hogy erre a kérdésre választ kapjanak?
Kozma Attila: Kapcsolódunk ahhoz a programhoz, amelytől új, a mozgásszínházat, a balettet értő közönség megjelenését várjuk. Táncosként benne vagyunk a Színház és tudás nevű színházi nevelési programban, és saját tánctörténeti bemutatót is készítettünk – ez is lehetőséget kínál, hogy eljussunk az iskolákba, hogy legyen ajánlatunk, saját magunkkal, a munkánkkal kapcsolatban.
- Elismert balett-társulat működik Pécsett, Szegeden, Győrben – ezek is a fejlődés követhető mintái. Miben különbözik majd az ön balettje ezektől?
Kozma Attila: Ezek mind fontos társulatok, és a fejlődés más-más példái. A mi feladatunk szerintem az, hogy megpróbáljuk „fogyaszthatóvá” tenni a táncot. Hozzunk vissza valamennyit a neoklasszikus elemekből, ötvözzük a kortárs mozdulatokkal – a kortárs táncszínházat a klasszikus táncszínházzal, fejlesszük a táncos csapatot, teremtsünk lehetőséget számukra a tanulásra, minél több kurzussal, minél több tanárral. Derüljön ki a közönség számára, és a mi számunkra is, hol tart ma ez a szakma, és hol tartunk benne mi.
- Mit mondana most: hol tartanak?
Kozma Attila: A mi táncosaink borzasztóan erős színpadi jelenléttel bírnak. Nem csak én mondom ezt, hanem azok a koreográfusok is, akik az utóbbi időben dolgoztak velünk. Ezt a színpadi jelenlétet kell párosítani a technikai tudás fejlesztésével: a következő évek erről szólnak majd. Igény van rá – a tanulás megkerülhetetlen, és most ígéret és pénz is van a képzésre. A közös múltunkból folytatni szeretném a politikus táncszínházi vonalat: reagálnunk kell az emberek problémáira, közös sorsunk időszerű kérdéseire. A Fekete zaj, a Cippola, a Bála-gála, a Forint ilyen szándékból született. Minden évadban lenne ilyen előadásunk is, de a kínálatban hangsúlyosan jelen volna könnyebben érthető, a balett-tel kapcsolatos elvárásokhoz jobban igazodó produkció is.
- Megvan már az első évaduk terve?
Kozma Attila: Napokon belül elkészül. Évente három bemutatóval számolunk. A Játékszínben mindig nagyon alternatív, vendégkoreográfussal születő produkció készül, az együttes tagjainak is lehetőségük lesz itt alkotóként kipróbálniuk magukat. A Csarnok a szociografikus útkeresés terepe maradna, a Kamaraszínházban pedig az irodalmi alapról születő művek kerülnének a színpadra, mint például a Rómeó és Júlia, vagy a Don Juan. Ez lenne a neoklasszikus táncszínház.
- Ez mennyire találkozik az egykori, táncszínházról gondolkodó Kozma Attila elképzeléseivel?
Kozma Attila: Ezekről mindig is gondoltam valamit, de most azt is mondják nekem, hogy csináld. Veszek egy nagy levegőt, és megcsinálom. Ez még nem teljes önállóság, ahhoz egy-két évre szükség van: most saját, menedzserszemléletű titkárságunk lesz, de egyelőre benne maradunk a színház vérkeringésében, a színházi produkciók kiszolgáló személyzeteként. De már három bemutatóval, évadonként 40-45 előadással tervezünk. Az önállóság abban viszont meglesz, hogy kipróbálhatjuk, amit és ahogyan szeretnénk.
Miskolci Balett: így kezdődött
A Miskolci Nemzeti Színház Tánctagozata több évtizede egyre igényesebb, klasszikus és kortárs táncszínházi produkciókat hoz létre. Mindez Majoros István Miskolcra érkezésével kezdődött, aki a Pécsi Balett kötelékeiből vált ki és kezdte el letenni a Miskolci Nemzeti Színház tánckarának erős alapjait.
A 2008-2009-es évadban alakult meg a Miskolci Nemzeti Színház Tánctagozata, Krámer György vezetésével. Ebben az időben Krámer György és Kozma Attila készítettek koreográfiákat a tagozatnak. Tagozatalapító előadásuk: Yerma (kor.: Kozma Attila), Exodus (kor. Krámer György) - (2008-2009)
Ezt az időszakot fémjelző előadások:
Kapcsolódó cikkek:
