"Sokfajták vagyunk, de ez így a jó..."

Miskolc - Molnár Gusztáv ha nem színész lenne, akkor lehet, hogy főzne a fiatal színművész.„Szerintem most fiatal színésznek lenni Magyarországon, lehet, hogy itt lesz a legjobb” - nyilatkozta tavaly júliusban lapunknak Molnár Gusztáv. Miként érzi most? „Egy új társulat születésénél vagyunk jelen, amihez viszonylag hosszabb idő kell, s jelen pillanatban is egy folyamat kellős közepén vagyunk. Amit akkor mondtam, azt változatlanul vallom!” – mondja.

Jól alakult

Ez az évad számára jól alakult, s már leszerződött a következőre Miskolcon. Az elmúlt négy évét a független színházi szcénában töltötte, s ami mindenképpen – most is – Miskolc mellett szól, hogy azt a fajta sokrétűséget, amit független színházi színészként tudott csinálni, az nagyjából hasonló profilban működik kőszínházi körülmények között is. „Nagyon nagyon sok helyről érkeztünk, s ez nagyon jó!” – teszi hozzá. Szputnyikosként kis csapattal, kis helyen dolgozott, ami tiszteletről, őszinteségről is szólt. Miskolc még a megismerés fázisában jár nála már csak azért is, mert ekkora intézmény, mint a miskolci akarva akaratlanul iparszerűen működik. Rengeteg a bemutató, sok a munka. „Megpróbálom kiismerni a gyárjelleget, amibe igyekszem belecsempészni magam és közben szeretnék helytállni” – mondja. Bevallja: azt hitte ez nyugalmasabb lesz, de nem így van. A pesti pörgés után kíváncsian várta, hogy mi lesz Miskolcon, s ezt a kíváncsiságot nem veszítette el, sőt! Tény viszont, hogy hét hónap után először tudott hazamenni a Felvidékre meglátogatni a családját nemrégiben. A színház nem igazán kerül szóba olyankor otthon. Nem is törekedett erre soha előtte sem, pedig kíváncsiak az otthoniak – nem csak a család – , mert a felvidéki kisközségben a színházat még mindig körüllengi valamiféle pátosz.

A gyerek a játékboltban

Az évad az „Én és a kisöcsémmel” kezdődött számára, amelyet nagyon szeret, ugyanis nem dolgozott előtte hasonlóban. Azzal szokott mindezzel kapcsolatban viccelni, hogy amikor azt tanulta, hogy miként nem szabad színészkedni, „ott csak úgy kellett”. „Mint amikor egy gyerek beszabadul a játékboltba, és nincsenek ott az eladók, meg a szülők és bármit lehet! Rettenetesen élveztem!” – mondja nevetve. Így volt a többi munkájával is, ám az egy picit zavarta ebben az évadában, hogy az úgynevezett címlap előadásokban a vígjátékokban szerepelt, ami nem teljesen volt szándékos, hanem így alakult. „Azt hiszem még izgalmasabb évad vár rám” – árulja el. Ugyanakkor nagyon szerencsés színésznek tartja magát, mert mindig volt legalább egy olyan munkája, amiről azt érezte, hogy az valami olyasmi, amit addig nem csinált. Ez most az „Én és a kisöcsém” volt.

Fiúból apa

A következő évadról azért azt sikerül belőle kihúznunk, hogy a „A négyszögletű kerek erdőben” ő lesz Dömdödöm. Ez új lesz számára, mert a főiskola óta nem dolgozott gyerekelőadásban, így nagyon várja. Azért is, mert három és fél hónapja édesapa lett, ami megváltoztatta. „Egy korszak lezárult: eddig én voltam a fiú, most már én vagyok az apa” – mondja meghatódva. Van felelősség, ami nem játék. „Talán senki sem fog megsértődni, ha azt mondom: otthon mostanában sokkal izgalmasabb dolgok történnek!” Ráadásul december 16-a óta folyamatosan gyerekelőadásokat játszik. Ennek kapcsán eszünkbe jut: szükség van-e példaképekre? Azt gondolja, hogy mivel mások vagyunk, másak az igényeink, ezért nagyon figyelni kell egymásra. Van, akinek szüksége van példaképre, ám Molnár Gusztáv úgy véli, hogy neki inkább olyan emberek vannak az életében akikre felnéz és tiszteli őket. „Szeretném, ha az én utam más lenne, és egyedi.”

Az első évben

Azt mondja óriási szerencséje van, hogy színész. Például azért, mert olvashat, táncolhat, emberek veszik körül, ráadásul néha meg is tapsolják és még pénzt kereshet. „Az édesapám kőműves és nem feltétlenül ezt mesélné a munkája kapcsán.” És ha nem lenne színész? – vetjük fel. Akkor szakács lenne, mert nagyon szeret főzni. De hol volt az a pont, hogy úgy érezte színész lehet? „Kaposváron az első főiskolai évben.” Érdekes tény, hogy nem jelentkezett soha a főiskolára. Olyannyira, hogy matek-fizika szakra járt a középiskolában. Amikor be kellett adni a papírt a továbbtanuláshoz, nem volt ötlete és félig viccesen egy barátja dobta fel, hogy jelentkezzen színésznek. Kaposvárt jelölte be, „mert ott nyílt ki leghamarabb a könyv”. A második rostára már összekapta magát és felvették. Úgy hiszi, hogy nem lehet mindig feltétlenül megújulni, de a törekvésnek meg kell maradnia. „Sokfajták vagyunk, de ez így jó és izgalmas” – teszi hozzá.

Kilátó-díj, a legjobbnak

A Miskolci Nemzeti Színház évadzáró társulati ülésén adják majd át az évad ifjú színészének a Kilátó-díjat. Az elismerésre a miskolci teátrum tizenkét fiatal művésze jelölt, azonban arról, hogy ki kapja meg a díjat nem csak a társulat dönt majd, hanem a publikum és lapunk olvasói is. Ebben igyekszünk némi segítséget nyújtani azzal, hogy március 29-től egészen május végéig bemutatjuk az ifjú színészeket. A 26 éves Molnár Gusztávot láthatjuk az „Én és a kisöcsémben” Doktor Sasként, a „Dandin Györgyben” Lubin, cirkuszi mindenesként, „Az ördögben” pedig László szerepében.

-Juhász-Léhi István-