Vasgyár: azonnal cselekedni kell!

Miskolc - A hasznosítás mikéntjéről folyt a vita a Borsod 2050 programsorozat csütörtöki rendezvényén.Hogyan lehetne hasznosítani, továbbfejleszteni ipari örökségeinket? – ez volt a témája (főként a Vasgyárra fókuszálva) annak a beszélgetésnek, amelyet csütörtök este tartottak – hatalmas érdeklődés mellett – a Miskolci Galéria Rákóczi házában. A program egy műhelybeszélgetés-sorozat második darabja volt, amelyet még továbbiak követnek majd. Mindahány ahhoz a kiállításhoz kapcsolódik, amely a közelmúltban nyílt a galériában: fiatal építészek terveit, elképzeléseit mutatja be, szerintük milyen lehetőségek vannak megyénk ipari örökségeinek rekultivációjára. A kiállítás egyik része bemutatja, melyek és milyen állapotban vannak ipari örökségeink, a másik rész pedig erre reflektál az adott helyszínre és adottságokra reagáló inspiráló példák, tanulmánytervek formájában.

Pusztulásra ítélve

A hasznosítás mikéntjéről folyt a vita, amelynek felvezetőjeként megismerhettük, milyen is a Vasgyár ma, milyen épületek vannak – ha nem történik hamarosan valami – pusztulásra ítélve. Abban ugyanis egyetértettek a jelenlévők, hogy azonnal cselekedni kell. Hiába utal a kiállítás címe 2050-re, a közeljövőben kell elkezdeni megoldani a problémákat, mert rohamosan romlik a műemléképületek (vagy védettséget érdemlő házak) állapota. A cselekvést nehezítik a rendezetlen tulajdonviszonyok, a szabályozás hiányosságai és a pénzhiány is. A források kapcsán elhangzott, állami támogatás nélkül elképzelhetetlen az előrelépés, s az is, nem volt ez másképp azokban a nálunk jóval gazdagabb országokban sem, ahol már túl vannak a megoldáson. (A múlt héten ilyen európai – német, angol – példákat emlegetett előadásában Dobai János, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezés tanszékének vezetője, erről már beszámolt lapunk.)

Miskolcon luxus?

Abban viszont nem értettek egyet a beszélgetés résztvevői, hogy hogyan volna érdemes hasznosítani a gyárat. Juhász-Nagy Balázs építész úgy látja, nem a „múzeumszerű” hasznosítás a helyes irány, szerinte Miskolcon luxus ebben gondolkodni. A legideálisabb az lenne, ha munkahelyteremtéssel járna együtt a terület továbbfejlesztése. Volt, aki szerint kompromisszumra volna szükség, és volt – főleg a kiállító építészek – akik úgy látják, a Vasgyár épületeinek nagy részét nem érdemes újra gyárként működtetni – a műemléki védettség is nehezítené az ilyen hasznosítást –, drágább lenne, mint egy új csarnokot felhúzni.

A csütörtöki beszélgetést Olajos Csaba nyugalmazott területi főépítész moderálta, beszélgetőtársai építészek voltak, egyrészt a kiállítás alkotói – Antal Gabriella, Borzsák Veronika, Varga Piroska – , másrészt olyanok – Juhász Nagy Balázs, Szél Norbert és Bereczki Zoltán – akiket valamilyen módon „megihletett” Miskolc ipari öröksége, a Vasgyár.

A programsorozat a jövő héten (csütörtökön este 5 órától) a gyár régi dolgozóival való beszélgetéssel folytatódik, az azt követő héten a miskolci városvezetés számol be hasznosítási terveiről.

ÉM-HM

Borsod 2050: utazás jelenben és jövőben