Vendégkommentár: Sálat kötöttünk a kezünkre

Most itt állunk három héttel a felvételi jelentkezés beadása előtt, és teljesen bizonytalan minden. Valcsev Petra írása.7.45 és 14.10-között az iskolapadban megtanulunk írni, olvasni, gondolkodni. Megismerjük a történelmünket, költőink gondolkodásmódját és átfogó ismeretet szerzünk a világ működésről. De rengeteg olyan dolog van az életben, amit semelyik tankönyvben sem említenek, nem írják le az útmutatót és nem írnak hozzá megelőző, kidolgozott példákat sem. Január 4-e pont egy ilyen esemény volt.

Sosem volt kétséges, hogy szükség van-e arra, hogy egyáltalán létrejöjjön egy rendkívüli iskolagyűlés. Az ötlet a december 19-ei, egyetemisták által szervezett tüntetés után született meg. Alig 10-en képviseltük a középiskolásokat városi szinten a tüntetésen. Aznap délután vált világossá, hogy elsősorban széleskörű tájékoztatásra van szükség. Ezért programunkat ezzel indítottuk, majd utána minden évfolyamból egy ember szólalt fel, aki elmondta saját véleményét a mostani felsőoktatás reformjaival kapcsolatban. Rövid gyűlésünk végén sállal szimbolizáltuk, hogy a kormány „megköti a kezünket”.

Én is felszólaltam, és rendkívül izgultam. Soha életemben nem szerveztem még ehhez hasonlót, és talán soha nem is fogok. De egy percig sem kételkedtem a sok nehézség közepette, hogy ezt az eseményt meg kell csinálnunk. Meg kell csinálnunk a jövőnkért, meg kell csinálnunk magunkért. A szervezés mindig nehéz és mindig sok izgalommal és fáradsággal jár, de én úgy gondolom, hogy megérte. Szeretnénk továbbtanulni, szeretnénk diplomát, és szeretnénk egy esélyt, hogy nekünk is sikeres, felnőtt éveink legyenek. Én gazdasági pályára szeretnék menni, matematika és történelem fakultációra járok. Sajnos egy háromgyerekes családban a 300 ezer forint/félév sok nehézséget okoz. De nem fogom ezek után sem feladni az álmaimat.

A legfőbb problémánk a kommunikációval van. Felháborítónak tartjuk, hogy újságokból, internetes cikkekből értesülünk a jövőnket érintő rendkívül fontos kérdésekben. Így nem lehet tanulni, nem lehet a jövőnket megtervezni. A diákoknak minimum két évet kell biztosítani a felvételi előtt, hogy megismerjék a rendszert, és fel tudjanak rá készülni. Most itt állunk három héttel a felvételi jelentkezés beadása előtt, és teljesen bizonytalan minden. Rólunk csak velünk együtt döntsenek!

Véleményem szerint a diákok elfelejtették, hogy bár külön-külön gyengék és kicsik vagyunk, de együtt erősek lehetünk. Megszokták azt, hogy ha valaki meghoz egy döntést, nekünk egyetlen dolgunk van, elfogadni. El kell fogadni, mert mi ülünk az iskolapadban, és nem pedig a tanári székben. Ezért nagyon szükséges az, hogy megértsék, igenis van értelme küzdeni, és merni kell kiállni, mert ami most zajlik, az senkinek sem jó. A jövőben mindenképp folytatni fogom eddigi tevékenységemet, mind országos mind városi szinten.

Tizenkét év alatt ugyan megtanulunk minden tényanyagot a könyvekből, mégis kimaradnak olyan dolgok a „tananyagból” amit tanítani kellene. Tanítani kellene az embereket a bátorságra. Bátorságra, hogy kiálljanak, amikor kell, és ahogyan kell. Tanítani kellene, hogy a jó érdekében fel kell állni és össze kell fogni. Tanítani kellene az elszántságot. Néha fel kell állni a széktől, hogy utána újra visszaülhessünk. Ezt tettük mi is.

- Szerzőnk a Földes Ferenc Gimnázium diákja -

Megkötve: sállal és reformokkal