Egy banknál mindig csak a jövő számít...

Kazincbarcika - "A mostani helyzettel kell tisztában lenni, mert csak így hozhatók jó döntések!"  Interjú Kriston Nándorral, a Sajóvölgye Takarékszövetkezet elnök-ügyvezetőjével.A budapesti Művészetek Palotájában a 14. vállalkozók napján, 2012. december 7-én a Nemzetgazdasági Minisztérium Magyar Gazdaságért Díj kitüntetését vehette át Kriston Nándor, a Sajóvölgye Takarékszövetkezet elnök-ügyvezetője Szijjártó Péter államtitkártól és Demján Sándortól, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) ügyvezető elnökétől.

- Milyen érzés, hogy ilyen jelentős elismerést kapott?

Kriston Nándor: Ezt a díjat 9-en vettük át az országban. Váratlanul érintett. Fehér hollónak számítok, hiszen a pénzintézetiek közül egyedül én részesültem e kitüntetésben. A VOSZ megyei szervezete terjesztett fel. Nem panaszkodhatom, mert több évtizedes tevékenységemet többször is elismerte a szakma és a vadásztársadalom. Legutóbb például - és erre nagyon büszke vagyok - 2011-ben megkaptam a Károlyi-emlékgyűrűt. Ez a hitelszövetkezeti mozgalom szervezőjéről, gróf Károlyi Sándorról elnevezett rangos díj. A mostani más, ez állami. Megítélésem szerint nemcsak nekem szól, talán az egész takarékszövetekezeti integrációnak, azon belül a Sajóvölgye Takarékszövetkezet dolgozóinak, tisztségviselőinek is egyfajta elismerés.

- Mik a meghatározó élményei?

Kriston Nándor: Bótán születtem, bányász családból származom. Érthető, hogy apám azt szerette volna, legyek bányamérnök. Nem engedetlenség, de hamar kiderült: a vegyészet sokkal inkább érdekel, így Kazincbarcikán az ország talán legjobb vegyipari technikumába iratkoztam be. Elsősorban a reáltárgyak (matematika, fizika) érdekeltek, de a kedvencem a kémia volt. Bekapcsolódtam a diákmozgalomba, ma is büszke vagyok arra, hogy az 1968-ban átadott kollégium első diákvezetője lehettem. Egyetemi tanulmányaimat a Budapesti Műszaki Egyetemen folytattam. Megszereztem a vegyészmérnöki diplomát és a tanári képesítést is. Miután vonzalmat éreztem a tanári pálya iránt, vegyipari alapműveleteket, fizikai kémiát, illetve műanyag-alkalmazástechnikát kezdtem tanítani Kazincbarcikán 1974-től 1982-ig az akkor híres oktatási intézménynek számító NME Vegyipari Automatizálási Főiskolán. Úgy gondoltam, ez egy életre szóló hivatás, ám az 1970-es évek végén már látszott: „mostohán bánnak” a barcikai főiskolai karral. Választás elé kerültem: vagy sodródom az eseményekkel, vagy belevágok valami új dologba. Az utóbbi mellett döntöttem, 1981-ben a vadnai Bán-völgye Termelőszövetkezet melléküzemág-vezetője, 1986-ban ipari elnökhelyettese lettem. A nulláról indulva szinte a semmiből hoztam létre a Grafol Vegyipari Kft-t, amely műanyaggyártással foglalkozott. Akkoriban sok tsz választotta a túlélés érdekében a mezőgazdasági munkák mellett az ipari tevékenységgel való foglalkozást is. Árbevételünk 1988-ban megközelítette az egymilliárd forintot. Közben a Sajókaza és Vidéke Takarékszövetkezet igazgatósági tagja, majd a felügyelőbizottság elnöke lettem. A magánszférába is belekóstoltam 3 évig:útjelző prizmákat gyártottunk Nagybarcán.

- Hogy kezdődött pénzintézeti pályafutása?

Kriston Nándor: A Sajókaza és Vidéke Takarékszövetkezet 1996-ban kért, hogy főállásban vállaljam el az ügyvezető-igazgatói feladatokat. Igent mondtam, mert új kihívásnak számított. 2003-ban egyesültünk a Hangony és Vidéke Takarékszövetkezettel. A létrejövő Sajóvölgye Takarékszövetkezet elnök-ügyvezetőjének választottak. 2007-ben beolvadt hozzánk a csődbe jutott nógrádi Háromkő Takarékszövetkezet. Azóta is dinamikusan fejlődünk. Kazincbarcika szívében impozáns székházunk van, és kirendeltségeinket is folyamatosan korszerűsítjük, bővítjük. Jelenleg 35 fiókunkban 150-en dolgoznak. Három megyében - Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád és Pest - vagyunk jelen és 64 önkormányzat számláját vezetjük. Mérlegfőösszegünk 16 milliárd, 1,6 milliárdos a szavatolótőkénk. 2003-tól folyamatosan nyereségesen gazdálkodunk. Takarékszövetkezetünknek 700 tagja van és 30 ezer ügyfele.

- Miként érték el ezt a szép sikert?

Kriston Nándor: A több lábon állás jellemző ránk, mindig azt a sikeres üzletágat fejlesztettük, ami húzta maga után a gyengébben teljesítőket is. Számunkra stratégiai üzletág a lakossági, piacvezető termék a Széchenyi kártya, jelentőssé vált a zálogkezelés. Másik előnyünk az, hogy rugalmasan tudunk alkalmazkodni a piaci igényekhez. Mindig azt a terméket kínáltuk fel, amire volt kereslet. Talpon maradásunk fontos eleme, hogy a politikától mindig távol tartottuk magunkat. A kormányváltásokkor így ügyfeleink kitartottak mellettünk a jó emberi és szakmai kapcsolatok miatt. Mi mindig beleképzeltük magunkat az emberek helyzetébe, átéreztük gondjaikat és azokra találtunk megoldást. Sok energiát és pénzt fordítottunk a szponzorációra is. Rendszeresen támogatunk kulturális, oktatási, sport és más művészeti rendezvényeket. Többször segítettünk nehéz helyzetben lévő tehetséges fiatal művészjelölteket, szívesen veszünk részt támogatóként hagyományok teremtésében, ápolásában. Miközben társadalmunkban jelen van az elidegenedés, a megosztottság, ezért a szolidaritás, a felelősség-vállalás egyet jelent a szövetkezetiséggel. Nem feltűnősködni akarunk, ez a magatartás a gondolkozásunkból következik. Megyénk és Nógrád falusi iskoláiban belekezdtünk az iskolaszövetkezetek felélesztésébe. Mi mindig hosszú távon gondolkodunk. Tudják ügyfeleink, hogy a válság idején is igazat mondtunk nekik, nem hallgattuk el a devizaalapú hitelfelvétel negatív következményeit és beigazolódott az álláspontunk.

- Szerencsés embernek tartja magát ?

Kriston Nándor: Igen, mindig olyan munkám volt, amit nagy lelkesedéssel és odaadással csinálhattam. 1981 óta vagyok vezető. A kollégáimmal való megfelelő kapcsolat mindig fontos volt számomra, erre bátran építhettem. Konszolidált, jó légkörű csapatmunka nélkül nem jönnének az eredmények. Ha a vezető mögött felsorakoznak a többiek, akkor nyugodtan merhet nagyobb feladatokat is vállalni, mert tudja: munkatársaival képes megvalósítani azokat. Ez a Sajóvölgye Takarékszövetkezet kollektívájára igaz.

Magánéletem kiegyensúlyozott, nős vagyok. Két fiúgyermekünk közül az idősebbik orvos. A fiatalabbik jogi és közgazdasági diplomával a zsebében követ engem, ő a banki szektorban tevékenykedik. Mindenképpen szerencsés az is, hogy az üzleti élet mellett nemes kedvtelésésre leltem a vadászatban. A 4400 hektáron működő Háromkő-Bérc Vadásztársaság elnökeként a Sajóvelezd környéki erdőkben pihenem ki magam, és a természet tisztelete jegyében gondoskodunk is a vadakról, mint korábban nagyapám és apám.

- Mennyire foglalkoztatja a jövő?

Kriston Nándor: Fontos a motiváció, addig vagyok, amíg van mit csinálnom. Ha feleslegesnek érezném, befejezném. Elgondolkozom a takarékszövetkezeti közösség jövőjéről, a Magyar Takarékbank Zrt. felügyelő bizottsági tagjaként is. Az a folyamat, hogy megmaradjanak-e magyar tulajdonban a takarékszövetkezetek, még eléggé nyitott, több esélyes. Sok a tennivaló, hozhatunk jó, de rossz döntést is. Szűkebb hazánkban is elodázhatatlan létkérdés a takarékszövetkezetek összefogása, más életképes opció nincs. És rajtunk is múlik, hogy valósul ez meg. A pénzügyi piacon ugyanis farkastörvények uralkodnak, egyenként lehalászhatnak. Ma nem jó világ van a bankokra. Most kell megtalálni a helyes utat és azon kell haladnunk. Igen sokféle út van, de többsége rossz irányba vinne, ami persze csak utólag derülne ki. Nekem nagyon fontos, ha majd abbahagyom, egy biztos, felkészült szakmai és emberi vezetés maradjon utánam. Nem merengek a múlton, egy banknál csak a jövő számít. A mostani helyzettel kell tisztában lenni, mert csak így hozhatók jó döntések! Nehéz lesz az idei év. A jelenlegi szabályozás szerint 120 millió forinttal többet kell kitermelni ahhoz, hogy ugyanolyan eredményt érjünk el, mint tavaly. Új üzletpolitikai koncepciót kell kidolgozni. A lakosság ugyanis felélte tartalékait és ez a forrás jelentősen szűkülni fog.

- Buzafalvi Győző -