Borsod 2050: utazás jelenben és jövőben

Miskolc - A Miskolci Galéria együtt gondolkodásra invitál, különösképp a Vasgyár jövőjével kapcsolatban.Borsodi ipari táj túrán vehet részt, aki rászánja az időt, és végignézi a Miskolci Galéria napokban nyílt, Borsod 2050 című kiállítását. A borsodi rozsdatemetők, barnazónák rekultivációjára, tárgyi, kulturális környezetének újjáépítésére keresi ugyanis a választ a tárlat, amelynek anyaga négy fiatal építész – Antal Gabriella, Borzsák Veronika, Tánczos Tibor, Varga Piroska – munkája. A Budapesti Műszaki Egyetem Építőművészeti Karának doktori iskolájába járnak, s feladatként kapták, hogy dolgozzák fel, mit lehetne kezdeni az elhagyatott, hajdani gyárterületekkel, mondta korábban lapunknak Bán András, a Miskolci Galéria igazgatója.

Inspiráló példák

A kiállítás valóban olyan, mintha az ipari tájon barangolnánk. Ám nem csak a térben utazhatunk, hanem a lehetséges jövőben is. Az első tablón látható térkép segít is a tájékozódásban, mutatja, hogy sétánk során melyek a látogatható ipari területek és melyek nem, megtudhatjuk, melyek a természeti vagy kulturális értékek, hol van már kialakított látogatóközpont, s hol lehetne.

A körutazás során a tablók tetejét érdemes először megnéznünk. Arról a tájról látható fotó ott, ahol épp járunk. A fenti kép alatt az építészek reakciói: az adott helyszínre és adottságokra reagáló inspiráló példák, tanulmánytervek. Ezek lehetnek az építészek tervei (hogyan lehetne hasznosítani), de bőven látunk külföldi példákat is, hogy máshol mit találtak ki hasonló táj, terület újjáépítésére.

Ózd esetében már nem csak elképzelésről van szó. A fenti képen a jelenlegi ózdi gyárat látjuk, még így, pusztulóban is impozáns. Itt azonban már elindult valami – mutatják a lenti tablók – Nemzeti Kulturális Digitális Dokumentációs Klaszter néven logisztikai központ körvonalazódik az ipari műemléknek számító épületekben.

Peep-show a gyárban

A 9 milliárdos projekt eredményeként a gyárból Kultúrgyár lesz, s egy digitalizációs központon kívül lesz itt látogatóközpont, kulturális kutató központ, később a volt finomhengerműi csarnokban multimédia és divattervező stúdiók, infocégek és design műtermek. A továbbfejlesztési lehetőségekre is rámutatnak a tervek: a Kultúrgyár lehetőséget ad majd arra is, hogy rendezze a gyárhoz tartozó közterületeket.

Haladunk tovább. Az ózdi meddőhányókról egy Ruhr-vidéki meddőhányó rehabilitációja jutott eszébe a fiatal építészeknek. A lenti képeken látszik, a német hajdani iparterület land-art helyszínné vált: fényjáték, szobrok, kilátó, szabadtéri színpad nőtt ki a mesterséges helyekből. A Ruhr-vidék megoldásai többször is visszaköszönnek a kiállítási anyagban, olvasható is, a Ruhr-vidék szövetség 33 meddőhányó tulajdonosa.

A serényfalvi téglagyárba utazunk tovább, ezt egy különleges peep-show-ként gondolja hasznosítani a tervező. Az ötlet az angol ipari városból, Mancesterből származik, ahol kukucskáló nyílásokon nézhetnek be az érdeklődők a hajdani gyárba: ilyen akár Serényfalván is megvalósulhat.

„Befolyt” a természet

Nem is sejtettük, mennyi érdekesség van útvonalunkon. A Keleméri ősláp jégkorszakbeli növényritkaságait a Bódvaszilas melletti, Meteor-barlang, amely az ország egyik legnagyobbja (és a világörökség része), vétek lenne elfelejteni. Akárcsak a kékeszölden csillogó rudabányai bányatavat. Az építészek szerint a megoldás adná magát: tanösvény vezethetne a tóig, az utak szerintük nincsenek is olyan rossz állapotban, sőt, a használaton kívüli vasúti sínekben is látnak fantáziát. (És ne feledjük – hívja fel a figyelmet a tabló – itt a méltatlanul elfelejtett előember, a rudapithecus hungaricus lelőhelye.)

A diósgyőri vasgyárba is elvezet a kiállítás, és bemutatja a gyár hasznosítását célul kitűző civil egyesületek – Észak-Keleti Átjáró, a Factory Aréna, a Tudásgyár – munkáját, és itt is megjelennek a külföldi példák a hasznosításra. A legizgalmasabb talán a német Nord Landschuft-parké (szintén a Ruhr-vidéken): a képek tanulsága szerint érintetlenül maradtak a hajdani ipari létesítmények, a természet „befolyt” az épületek közé összefüggő parkot alkotva. A hajdani acélgyár közösségi programokkal vált fenntarthatóvá.

Cetlik a falon

S ez csak néhány ötlet. A „séta” érinti még a borsodnádasdi lemezgyárat, a mónosbéli szénrakodót, a diósgyőri acélműveket, és akár folytatható is a barangolás. Sőt, erre szólítják fel a kiállítás megalkotói a látogatókat is: egy nagy térképen bárki bejelölheti még, ami szerinte megmenthető a környéken. Ott jártunkkor már volt is néhány cetli a falon.

A Miskolci Galéria célja is hasonló: együtt gondolkodásra invitál, különösképp a Vasgyár jövőjével kapcsolatban. A város szívében lévő, 130 hektáros elhagyatott terület a hatalmas épületóriásaival jelenleg az enyészetre ítéltettek, pillanatnyilag nem tudni, mik a tervei vele a városnak. Pénz nem sok van rá. Ezért is szervez a galéria kísérőrendezvényekként műhelybeszélgetéseket a témában, ennek első darabja csütörtökön lesz, Dobai János egyetemi tanszékvezető tanárt hívták meg, aki európai példákról beszél. Olyanokról, ahol hasonló, elhagyatott gyárterületeket sikerült rekultiválni. (Ez a beszélgetés január 31-én a MAB székházban lesz 3 órakor.)

ÉM-HM