Nézőpont: A téma szép

Amikor 2008-ban nemet mondtak a tandíjra, nehéz volt másként érteni, mint kormányváltásokon átívelő ígéretet. Bujdos Attila írásaElfogadta a felsőoktatási koncepciót a kormány, döntöttek a jövő tanévre érvényes felsőoktatási keretszámokról. Ezek megegyeznek a sajtóban megjelent előterjesztésben foglaltakkal - erről Giró-Szász András december 6-án beszélt, az MTI híre szerint. Hat nappal a kormányszóvivő bejelentése után Balog Zoltán szakminiszter viszont azt állította: a kabinet még nem döntött a felsőoktatási keretszámokról. Nehéz elképzelni olyan helyzetet, amelyben mindkét állítást igaznak lehetne tekinteni, nekem például egy ilyen sem jut az eszembe.

Nyilván valaki nem jól emlékszik arra, hogy mi történt, ami eléggé rossz hír: ezek felelős emberek mondatai, a hitelesség és az alaposság elemi követelmény. Ráadásul olyan ügyről beszélnek, ami haragot és értetlenséget váltott ki: egy ország kezeli tényként, hogy alig maradna olyan egyetemi képzés, ami után a hallgatóknak nem kellene fizetniük. Nem tudjuk, milyen végkifejletet tartogat a tiltakozási hullám, de látni való, hogy ez az eset aligha válik a kormányzati kommunikáció dicsőségére.

Nehéz mit kezdeni például azzal az üzenettel, hogy ha a tanulásnak ára van, az érte fizetendő összeget miért nem lehet a tandíj szóval illetni. Persze, a szándék felismerhető: a korábbi népszavazás kampányában a mai hatalom, akkor még ellenzékből az egyetemi tandíj ellen érvelt - az akkori vitapozíciójuk a fizetős felsőoktatás szükségszerű voltáról vallott mai nézeteikkel felesel. Amikor 2008-ban nemet mondtak a tandíjra, azt nehéz volt másként érteni, mint kormányváltásokon átívelő ígéretet. Ez a szempont hangsúlyosan jelenik meg a mai tiltakozásokban, és eddig jó válaszokat nem hallottunk. Hozzátenném: miközben egy teljesen konkrét helyzetben kellene érvényes kijelentéseknek elhangozniuk a politikai felelősség természetéről, a mondatok súlyáról, a számonkérhetőség vállalásáról, a tanulságnak mégis általános érvényűnek kellene lennie - ez az igény, kézenfekvő elvárásként nem először jelenik meg a legújabbkori történelmünkben.

Ezt az igényt tágítja egy másik dimenzióig az új generáció képviselője, amikor az egyetemisták tüntetésén kiemeli az általánosból az egyénit, megkérdezve: „Hol van most Orbán Viktor? Talán fél szembetalálkozni fiatalkori önmagával”. Karinthy Frigyest idéző helyzet: híres novellájában az író fiatalkori énjével szembesülve méri fel a távolságot egykori eszméi és mai énje között. A téma szép, állapítja meg, versnek kicsit hosszú volna. Mit tehetnénk hozzá? A téma szép, és ez most nem irodalom, hanem maga az élet.

- Bujdos Attila -