Lényegesen több ez mint egy-egy tárgy

Miskolc - Kezük alól sok ajándéktárgy kerül mások karácsonyfája alá.Kinek több, kinek kevesebb idő szükséges az elkészítéséhez, de amit végül eladásra kínálnak, az azért kel el, mert szép és jó. Inkább csak a csomagbontás után derül ki a plusz információ: a megvásárolt ajándéktárgy a Szimbiózis Alapítvány foglalkoztatójában készült. Vásárokra járnak a portékákkal, a bevételt visszaforgatják újabb alapanyagok vásárlására.

Karácsonyi doboz, kötény

A Forgács utcai foglalkoztató három csoportjánál jártunk.

Az első teremben csak lányok. Éva készséggel elmagyarázza, miként lesz a kész fadobozból díszdoboz. Ők tanulásban akadályozottak.

- Kétrétegű a festés, a díszítés után jön a lakkozás. A mintát rizspapír adja. Van benne nehézség, nekem az, hogy a zárnál óvatosabbnak kell lenni, mert eleinte sok festék ment rá, és attól nem lehetett kinyitni, de végül is vissza lehetett kaparni, s most már keveset hibázom – mondja. Szívesen csinálja, de otthon nem foglalkozik ilyesmivel.

– Én amit itt látok, magamtól megcsinálom otthon is – mondja viszont Horváth Gizella (25), miközben karácsonyi mintát varrogat egy kötényre. – Anyának karácsonyra terítőt hímzek ki, de dobozt is készítettem már – büszkélkedik.

A másik teremben mindenki sző. Most éppen rongylábtörlőt, de – mutatják a korábbi munkáikat – némelyek készítettek már kis tarisznyát, asztali futót is.

Van, aki 3-4 nap alatt kész egy munkával, s van, aki hónapokig elbíbelődik vele. Krisztina például kicsit lassabban halad, nem olyan régen kezdett hozzá. Hogy mikor? „Már lehullottak akkor a falevelek.” Akad, aki egy-egy műveletben segítségre szorul. A felvetésen túl például egy lábtörlőnél a középső rész szövése a legnehezebb, ott szorosan kell vezetni a szálat. Ez Zsoltinak nagyon megy. Neki ez előtt is volt munkahelye, egy sportpályát gondozott, el is sorolja részletesen, mi minden dolga volt: összegereblyézni a faleveleket, lenyírni a füvet, felseperni...

A színeket a munkavezető választja ki, a foglalkoztatottal megbeszélve.

„Anyunak adom”

– Szeretem benne ezt a lilát! – kapcsolódik be Andrea (56) a beszélgetésbe, s mutatja is, melyik színről van szó. – Ha kész lesz, anyunak adom! - mondja lelkesen. Megtudjuk: erre valóban van lehetőség, a foglalkoztatottak megvásárolhatják saját termékeiket.

Andrea egyike azoknak, akik nagyon várják már a karácsonyt. Ő itt is él, a lakóotthonban, s már két hónapja, akinek csak teheti elújságolja: jön érte az anyukája... Majd karácsonykor...

A papírmerítőkhöz kopogtatunk be. Majd’ mindenki egy nagy asztalnál foglalatoskodik, mögöttük egy kisebb asztalon szárad a frissen merített papír, a nagynál folyik a díszítés. Itt is azt a szalvétatechnikát alkalmazzák, amit a dobozoknál. A meseszép naptárakat előre megtervezik. Van, amelyikhez évszakoknak megfelelő mintákat választottak, de van csupa levendulás is. „Az náluk nagyon megy.”

Egy, csak egy legény ül külön, a sarokban: Tibi. Egy nagy zsákból kivesz egy-egy marék papírt, amelyet kisebb darabokra tépked: rendületlenül. Ő autizmussal élő, ő most „csak” ezt csinálja. Ám az ő tevékenysége az alap, e nélkül semmire sem mennének. Itt mindenkinek megvan a maga dolga, kinek-kinek képesség szerint.

Ha véletlenül rálelnél a karácsonyi ajándékodban egy csinos kis papírra, amelyen az áll: készült a Szimbiózis Alapítvány foglalkoztatójában, gondolj azokra is, akik készítették! Szeretettel.

Szalóczi Katalin