Csattanó - Sztorik az 50-es évekből

A sztori csokor velem és másokkal történt meg régen, még 1955-1960 körül.

1. Lovat alá

Középskolásként nyáron munkát vállaltam a szerencsi Á.G-ban. A munkámat mint írnok gyalogosan végeztem a határban aratás idején. a vezetőség úgy gondolta, - könnyítésként - hogy adnak egy lovat. Így, lóháton - nyereg nélkül - jártam, keltem. De amikor lovas szekerek mellett mentem el, a kocsisok némelyike ostorral a lovam fenekére csapott, a lovam megugrott, én megyek tovább - majdnem gyalog. Ők a hátam mögött jót nevettek, énnem. Ilyen esetekre ma is mondják, hogy ,,lovat adtak alá!"

2. A nagy durranás!

Egy másik nyáron diákként Bekecsen a tejüzemben vállaltam munkát. Rakodó munkás - 50 kg-os t. kannák - vagy éjjeliőrként. Éjjel őrködni kellett, hajnalban a kazán alá be kellett gyújtani. igen ám, de egy éjjel elaludtam. Reggel a művezető jött motorral, arra ébredtem fel. Azt kérdezi: Mi van? - Elaludtam! - Az isten áldja meg! - mondja. Miért áldjon meg engem az isten? Mert a kazánt este nem töltöttük fel vízzel! - Ha alágyújt felrobban! Így mentettem meg én az üzemet! - ha nem, lett volna.. nagy durranás!

3. Már tanárként dolgoztam Tiszaladányban, amikor is egy kartársammal találkoztunk a helyi pappal. A pap rendes volt, meghívott minket hozzá - a borospincéjébe. Iszogattunk a bor is fogyott. A hordóra kellett volna csap, de nem volt. A kolléga mondja, hogy ő majd hoz. Vártunk, de ő nem jött - találkoztott valakivel és megfeledkezett. Mi meguntuk és hazamentünk. Igen! A kolléga ott hagyott papot, csapot.

4. Tokajba gyakran bejártam, főleg vásárolni. - 1960-ben zöld Pannóniváal (250 kc.). a kenyérboltban az eladó hölgy csodálkozva nézett rám - ismerős vevő voltam - és azt mondja: Te jó isten, hála istennek, hogy él! Hogy-hogy? - kérdezem, én is csodálkozva. Azt beszélik, hogy vadászaton volt és meglőtték. Én nem voltam vadászaton és így meg se lőhettek és meg se halhattam.

5. Mádon esett meg régen, hogy egy, a tv-ből ismert humorista baráti társasággal iszogatott történetesen a parókia szomszédságában. Énekeltek, hangoskodtak. Ezt a pap megunta és átment - csendesebben vigadjanak! Mire a humorista beleharapott a barát fülébe!

- Lantos Gy. János -